2013. október 17., csütörtök

emberi játszmáink

Most éppen a bevásárlóközpont első és második emelete között (a mozgólépcsőn) történt meg az, hogy megkérdeztem a férjem, mégis mennyire szeret (nálunk ez egy bevett játék). Mert szép, szép, hogy szeret már 26 éve, na de mennyire, ugye, az a nem mindegy, szeretni bárki tud(hat)(na). És akkor elkezdte sorolni, hogy mint a mogyorót (a szemed sem áll jól), a biciklijét (nem kéne túlozni, mondtam), az akvarellt (mert mindig csak lódítasz) együtt. Na de akkor én rátapintottam a lényegre (nem megsértődtem, mert nagyjából azért képben vagyok én egy introvertált személyiség megnyilvánulásaival, egyébként meg a hosszú évek, ugye), és feltettem az egyetlen ideillő, ám egy millió fontos kérdést, vagyis, hogy és az aranygaluska? Az már nem fér bele, mi?
Óh, az aranygaluska, felelte, elhomályosult tekintettel, az aranygaluska sehol sincs ahhoz, ahogy én szeretlek.

Hogy helyén kezeltessen a válasz, tudni kell, hogy azt ő annyira, hogy 26 éve minden héten készítek neki. Vaníliasodóval.
Azt hiszem, szeret engem.

25 megjegyzés:

  1. Ez olyan édes, mint az aranygaluska, a vaníliasodóval. :o)

    VálaszTörlés
  2. Minden héten?
    Akkor te is nagyon szereted! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak helyeselni tudok a felvetésedre :)

      Törlés
  3. Szia!
    Ez nagyon szép volt. Bárcsak egyszer sok év múlva, vagy akár hamarabb, nekem is mondana ilyent valaki:-)
    Az Ember, akit én szeretek, állítólag szereti az aranygaluskát, amit viszont még sose csináltam, nemcsak neki, magamnak sem. Nem mondanál egy működő receptet nekem, amivel jó eséllyel sikerülne? :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dél körül tudok, de tudok persze :)

      Törlés
  4. Én ilyent nem mernék kérdezni. Az én emberem fénykorában is úgy udvarolt, hogy "szeretlek, mint gyöngytyúk a taknyot", vagy "mint kutya a virslit". A gyerekek mindig jót röhögnek amikor elmesélem, de a mai napig nem tudom,hogy a gyöngytyúk és takony között milyen kapcsolat van a valóságban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kutya a virslit biztosan nagyon jó, a minek imádja, szóval! :)

      Törlés
  5. Én nem szoktam ilyeneket irkálni senki blogjára, de te annyira jó fej vagy, hogy ezt muszáj volt megosztanom veled :D Az urad tényleg nagyon szerethet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez az aranygaluskából derül ki, ugye? :) az nálunk mindent visz, igen. origó, viszonyítási alap és szombati ebéd egyszerre. :)

      Törlés
    2. Lehet, hogy az az "igazán szeretet" - amihez az aranygaluska nem is közelít -, hogy ő már az aranygaluskát nem is szereti annyira, de mert te beleteszed szíved-lelked, inkább megeszi minden héten. Szeretetből... :)

      Amúgy veszélyes kérdés ez... Egyesek (nem-mondom-meg-ki) néha a székely parasztbácsival példálóznak.
      "Egyszer már mondtam. Ha változás lesz, szólok." :)))))

      Törlés
    3. mégis ki??? kire gondolsz??? :))

      (az elfogyasztott aranygaluska mennyiségéből én még arra következtetek, hogy bírja még :D )

      Törlés
  6. kínzó migrénem közepette is meghatódtam...:)

    VálaszTörlés
  7. Nekem is van hasonló játszmám :) Szeretem az ilyet, amikor jól reagálnak rá. Ezért érdemes :)

    VálaszTörlés
  8. Válaszok
    1. sose tedd, nektek is van biztosan, csak másféle

      Törlés
  9. Tényleg szeret :) De jó. Mi olyanokat szoktunk mondani, hogy "mint a vöcsök" és hasonlók :)

    VálaszTörlés
  10. Volt egy szép nap, amikor azt találtam mondani a barátnőmnek: "Te szebb vagy mint a... Parlament!" Örült.
    Jó, de hát pont a Batthyányi téren ácsorogtunk, na.

    VálaszTörlés