2011. június 27., hétfő

Mint szélben a jegenyefa,

vagy mint a nád, úgy hajlok
ide-oda,
jobbra-balra,
a Beaufort-skálán nem mérhető szellőtől is elhajlok,
de mást mondok,
műugráshoz készülődöm, már ott állok a pallón, és éppen ez az, hogy csak állok, állok,
mert akárhogy is gondolom, hogy alattam
jól kiépített pálya van,
mélyített medence,
csak egy csobbanás,
amikor ezt végiggondolom, megint csak ottmotoszkál a fejemben, hogy
ez mégiscsak szédítő mélység,
mindig vannak kivételek és
rossz becsapódások,
mi van, ha mégsem úgy van az, ahogy fentről látom.

Döntenem kellene, semmi másról nincs szó, letennem a voksot, ennyi és nem több. Mindennapi történet.


5 megjegyzés:

  1. Dönteni?
    Azt én is nehezen szoktam...,de az jó, ha szabadon dönthetek.

    VálaszTörlés
  2. Dönts jól... és bártan! Ági

    VálaszTörlés
  3. Döntések...mindennapi harcaink.
    Ugorj, mert csak akkor lehet részed a szárnyalás élményében!(persze könnyű ezt nekem mondani:-)))

    VálaszTörlés
  4. a bátorság, az hiányzik, de nevezzük inkább józanságnak :o)

    VálaszTörlés
  5. - Anyu, esik?
    - Gyerekem, de hiszen te állsz kint!
    - Anyu, de akkor is mondd meg te, esik?

    Már csak az első kérdést idézzük, szállóigévé vált nálunk.

    VálaszTörlés