is készült, de minden félkészen van, mert elfogyott a cipzár, elfogyott a karabiner, elfogyott a mágneszár, s mindettől elfogyott a kedv is, de semmi baj, holnap beszerzésre megyünk, lesz cipzár, lesz karabiner, lesz mágneszár, s ha csak ezen múlik, akkor lesz kedv is. Kilóra veszem, de nem nagy tételben, mindig félek, hogy rám poshad, megposhadt kedv, hát az mire jó, kidobják a szemétre, beosztó életvitellel azonban még húsz deka is elég egy időre, figyelek a szavatosságra.
Ó, kedves, ezt ismerem... nekem tegnap az utolsó 20 centin fogyott el a ferdepánt...
VálaszTörlésMúltkor hasonlóról írtam.Elfogyott a fehér(!)ismétlem a fehér cérna,aztán eltört a már bevarrt cipzár..na,akkor én úgy gondoltam,inkább nem folytatom--azóta rá se néztem.Haragszom rá.meg magamra.
VálaszTörlésCsak a JÓKEDV ne fogyjon el!!!!
VálaszTörlésSzerintem a kedvet a reggeli (délelőtti) blogbaj is befolyásolta. Azért örülök, hogy meggyógyultatok, te is és a blog is :).
VálaszTörlésÓóóh, és készen ma ezeket láthattam, igaz a nejlon alatt, esőcseppek alatt. Akkor érkeztél, néztem rád, mosolyogtam, köszöntem, felnéztél, kérdezted: kitakarjam. Habogtam, hogy köszi, nem. Gondoltam mind-mind láttam már. Egyszerűen nem mertem odaállni és felfedni kilétem, megkérdezni hogy vagy. A párom csak csodálkozott, amikor mondtam, hogy Ő ZAZÁLEA, hogy mekkora hülye vagyok...
VálaszTörlésHát Viki..... lett volna valami jó ebben a napban,lenne minek most örülnöm....
VálaszTörlésmáskor szólj előre és még izgatottan várni is foglak, rendben?