2011. június 30., csütörtök

Mint a legbonyolultabb

város térképe, olyan ez a tál, egymásba futó utak, jól kivehető háztömbök, kerületek, sugárutak, aprócska terek, parkok a rengetegben, életünk nyomai.
De olyan is, mint egy arc, szarkalábak a szem körül, erőteljesebb vonások, nevetőránc, keserű vonal is, egy   élet nyomai.
Közben pedig emlékhely is, a sült zöldségek, cseresznyés piték, csirkecombok nyomát őrzi, mind hozzátett valamit, mind adott egy hajszálérrepedést. Ki jót, ki rosszat. Ki emlékszik már rá.
Törésvonalak.
A sok ráncot számon tartani, az nekem sok idő, lassan készül az ebéd.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése