Nem az iskolának, hanem az életnek

Az ország vezető egyetemén 12-kor volt vizsgája a Legnagyobbnak, hollandból, néderlandisztikára jár. A vizsga során az oktató közölte, hoyg ez így nem lesz jó és tanuljon meg hollandul, hogy van ez, hogy még mindig nem tud, micsoda dolog, meg ilyenek, végül hármast adott neki, én már ezt sem értem, nem áll összhangban a két dolog, de jól van. 2 órára állásinterjúra futott, szó szerint rohant, egy kicsit lemosta az arcát, ne látszódjon a sírás nyoma, el kell adni magunkat, az önsajnálat és a kesergés várhat. Az interjú során egy holland férfival beszélgetett, aki nehezen tudta leplezni döbbenetét, végül és szerencsére el is mondta, hoyg mennyire meglepődött, milyen jól beszél hollandul, hogy két év alatt ennyire és más 10 év alatt sem és  gratulál neki mindezért, öröm volt vele beszélgetni, a három esélyes közül ő a mi gyerekünkre adja a voksát.

A két beszélgetés között kettő óra telt el.