2011. május 20., péntek

A szelídlelkű

állattartókról szóló mesék csak egy nagy humbug, hogy úgy szeretik az állataikat, mint a gyerekeiket, este úgy megfogták a kisbirkát és berakták a kombi hátuljába, miközben a kisbirka nagyon sírt, az anyukája nagyon sírt, hogy a kisbirkának csak a füle látszott ki, nem volt ott semmi szívfájdalom, csak a kisbirkában, az anyukájában és bennünk.Az állattartók meg csak mentek tovább a nyájjal, mintha mi sem történt volna.

3 megjegyzés:

  1. Annyi minden eszembe jutott, de majd máskor és máshol...

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom a barikát, de tulajdonképpen érthető a történet az állattartó részéről. Biztos hogy tudod az eszeddel hogy az állattartó a maga részéről mindent megad a JÓSZÁGÁNAK a jó élethez.
    De azért tartja hogy élelem legyen. Valakié. /ezt is tudod/

    Ebből él. Elmondom hogy neki is tudomásul kell vennie hogy az állattartás nem jótékonyság. Az lehet hogy nyájjal könnyebb, mert nem tudsz összeismerkedni "mindenkivel".


    Mondom ezt úgy, hogy csirkéim, tyúkjaim vannak. Nem nagy létszámban. Ki fogtok röhögni de múlt nyár óta egyet se ettünk meg belőlük... /csak a róka vitte el az állomány 2/3-át/
    Egyéniségük van, mindet ismerjük.

    Nemtom érthető-e amit mekegnék.

    VálaszTörlés