Egy napon találkoztam valakivel,
aki azt bizonygatta,
hogy ő: állítólag én vagyok.
Én megőriztem végtelen nyugalmam,
s megengedtem neki,
hogy magára öltse a bőröm,
akár egy pizsamát.
Én megőriztem a nyugalmam,
mivel nem is tehettem egyebet,
csak mentem, akár a szabóolló,
mialatt vendégem
kézen állva közlekedett,
minek következtében a gyanútlan emberek
azt hitték, hogy ventilátor vagyok,
hogy az X betű indult sétára,
hogy a homokóra megszomjazott.
Én megőriztem a nyugalmam,
mert régóta vártam erre a pillanatra.
(fordította: Tóth László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése