2011. május 21., szombat

Nem tudom eldönteni,

hogy amikor ilyen bénának érzem magam, akkor mi a jobb, ha azt olvasom másoknál, hogy ők rettenetesen bénák, hogy front, család, vagy egyszerűen csak az élet, netán mi magunk (közösségformálás felsőfokon), vagy ha azt, hogy milyen szuperek és flottak és energikusak, hogy az pezsdítse a vérem és pördüljön a rokka.

9 megjegyzés:

  1. :)Nálam egyik sem válik be igazán....ha bénának érzem magam, akkor mások bénasága sem vigasztal, viszont a flottságuktól a falnak megyek:)))....érted ugye, drága?:)
    Mikor jössz a kosztümért?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem gondolj arra, hogy aki mindig azt mondja magáról, hogy tökéletes és mindig mindent meg tud csinálni és tökéletes lesz, az szerintem erős túlzás. (azt mégse írhatom hogy ilyen nincs és hazugság, de én még nem találkoztam olyannal, aki mindig mindenben top). Továbbá gondolj arra, hogy mennyi mindent csinálsz jól és mennyi jó dolog történik a mindennapjaidban is (igen, a legapróbbakat is végig kell gondolni, pl egy megfelelő pillanatban érkező kávét vagy zenét). Így a rossz, a bénaság már sokkal kisebb érzés lesz. Szerintem

    VálaszTörlés
  3. értem, értem és tudom is, csak...
    nem tudom, valami ménkű szálla vala reám

    VálaszTörlés
  4. ó hát engem egyik se vigasztal, az vigasztal, hogy tudom, minden dolog átmeneti, a bénaság is, ki kell várni míg elmúlik, sajnos az energikusság is, ki kell használni míg vagyon és hát ménkűbe a ménkűvel, hullámvasút az élet, ügyesen kell ülni rajta...

    VálaszTörlés
  5. Nekem az szokott beválni, hogy porszem vagyok. Így a bénaságom, a sikerem, a bármim is porszemnyi. Így semmi sem tragikus és semmitől nem lehet elszállni. És minden porszem a helyére kerül. :)

    VálaszTörlés
  6. Nekünk tegnap azt mondták, hogy jó magasról, vastagon, és tartósan le kell s...ni mindenkit, mert az a lényeg, hogy a saját bőrünkben mi magunk, magunktól hogyan érezzük magunkat. Ilyen formán tök mindegy, hogy jó, vagy rossz kedvű, aki velünk szemben áll, hogy szeret, vagy utál, vagy irigyel, vagy lenéz bennünket, le kell hogy peregjen, mert mindegy.
    Én nem lettem mester ezen a gyorstalpalón, de arra rájöttem, hogy tényleg túl sokat foglalkozom azzal, hogy mások hogyan hatnak rám. Ebben a konkrét kérdésben kb. úgy, ahogyan Beára. És a lényeg Judit hozzállásával cseng össze, hiszen aprók vagyunk, tehát a bajaink is aprók, nem kell, hogy világfájdalomnak éljük meg őket.
    Csak az a baj, hogy ezt olyan könnyű volt leírni, de amikor én bénának érzem magam, akkor világvége van. Azt viszont nem értem, hogy amikor meg tudván tudom (ilyen is van), hogy hűdejóvoltam, akkor azt miért nem élem meg a világ csodájaként?

    VálaszTörlés
  7. Én már hetek óta süllyedek egyre mélyebbre a nyomoromban, és amíg az elején még az volt a baj, hogy mindig járt az agyam, hogy mit hogyan oldjak meg most már ott tartok, hogy képtelen vagyok értelmesen gondolkodni!Már senki nem érdekel és valami szürke köd ült az agyamra.
    Még azt is passzívan kezelem, hogy meghalt a gépem és mindenem odalett: a családi képek, a hat éve gyűjtögetett foltvarrós dolgaim, a levelezési címjegyzékem...
    Hát lehet ez még rosszabb?

    VálaszTörlés
  8. a porszem az rendben van, de miután én én vagyok, a magam porszem létében a porszem probléma tud izgatni, nem helyezem el a világegyetemben, hanem csak a saját szűk voltomban, ott pedig képes beborítani. az univerzumot már nem is látom.

    Kriszta, segítség kell, beszélned kell valakivel!

    VálaszTörlés
  9. Engem vigasztal, ha másnak is van bénázós időszaka. :-)
    Tegnap pl. a wcbe öntöttem 5 liter, 2 napja ázó, virágillatú,citromkarikás, SÓS bodzaszörpöt. Véletlenül összekevertem a kristálycukrot és a sót, mert tök egyforma edényben tartom őket.

    VálaszTörlés