én takarót és fecnikből, mint valami óriási tengeri lénnyel (meg a vele kapcsolatos bizonytalanságommal) küzdök, közben pedig óhatatlanul emlékezem, meg vágyakozom, ötleteim is vannak, meg kellene valósítani néhányat, csak úgy, saját kedvre és örömre, a hasznosság érzete nélkül.
Mikor készítettetek valami ilyesmit, meséljetek! :o)
ó hát én folyton takarókat varrok, de nem mondanám, hogy a hasznosság érzete nélkül, mert szerencsére használatban vannak :)
VálaszTörlésAz első varrásom, természetesen rögtön a nagy takaró, fecnikből. Ajándéknak készült, de már annyira szenvedtem vele, hogy persze sose ott járt az eszem, hanem minden máson. Aztán ahogy nem írtam fel az ötleteket, úgy el is szálltak, és csak akkor nem jönnek, amikor időm lenne rá... Ez azóta is jellemző.
VálaszTörlésDe én nem is takaróra gondolok, lányok, hanem amikor csak úgy meg kell valósítani valamit, egy apróságot akár, de saját örömre, ez a kritérium, hogy ilyen mikor volt és micsoda?
VálaszTörlésde hiszen én mindig saját örömömre varrok :)
VálaszTörlésJó, másképp mondom, mert nem értjük egymást, nem jól mondtam.
VálaszTörlésÉn is azért varrok, mert ÖRÖM, ez rendben van, de különbség van aközött, amikor eladom a dolgot, táskát, neszesszert, faliképet, takarót, satöbbi, tehát örömből varrom, de remélem, hogy valakinek megtetszik és megveszi ÉS van az, amikor semmit nem várok, semmit, de semmit, hanem csak úgy jön a gép alól kifelé a kész dolog. Akár spontánul álltam neki, akár megterveztem. Én most pl. egy faliképen töprengek így. de ettől még örömmel varrom a táskákat is, nagyon is. Csak más a cél. Vagy hogy mondjam... :o)
Értelek én! A spontán örömvarrás az egészen más valóban. Lássuk csak azt a faliképet....
VálaszTörlésodébb van még, fejben van meg, de az is valami, nemdebár? :o))
VálaszTörléste pl, mit készítettél így, szimpla örömből, már ha az öröm lehet szimpla
de, értettelek...én azért szeretném eladni, hogy ne gyűljenek a holmik, de persze az öröm így szép lassan átfordul, érzem én, mert egyre inkább azon gondolkodom, hogy mi az, ami eladható és hol van az a határ, ami még örömöt okoz, de "üzletileg" is megéri...és akkor oda jutok, hogy megint ruhákat fogok tervezni és varrni, mert úgy látom, arra van inkább kereslet...jahajj...a régi szép idők :)
VálaszTörlésszimpla öröm...na például az a csipkés táska, amit elkezdtem varrni és azt sem tudtam mi lesz belőle...meg amikor megállok a piros lámpánál és muszáj párat öltenem míg zöld nem lesz és rámdudálnak, hogy induljak már...ilyenek :)
Én annyira mázlista (?) vagyok, hogy mindent így csinálok. Most éppen St. Malo-i kikötőt:) Utána meg (egyelőre fejben) szenvedélyes/szenvedő flamenco táncosnőt...
VálaszTörlésMikor ? Amikor már telve a hócipőm az árukészlettel. Olyankor csak ülök, és molyolok, aztán lehet, hogy lesz belőle valami :)) De jólesik, az bizonyos !
VálaszTörlésnem tudom, hogy hol a határ,gondolom, mindenkinél más ponton, de azt is tudom, hogy van, ki csak így varr, igen, Ildikó, rád gondolok :o)
VálaszTörlésÉn 95 %-ban évezem a varrást és van a maradék 5 %,amikor nem, amikor másra vágyom, valahogy úgy,ahogy Gina mondja:o)
Ezt is vállalom, ezt az 5 %-ot is.
Igaz ez épp nem varrás, de tegnap horgoltam este agy kis-csirkét, mert jól esett, rágoztak ujjaim,, háttérben tv alapzajnak, kandallóban pattogot tűz..:)) Az a legszabadabb mikor csak úgy, hirtelen elhatározásból, spontán jön ötlet, az már csak másodlagos van-e bármi haszna..:)
VálaszTörlésÉn csak az örömvarrást ismerem.
VálaszTörlésMikor itthon voltam gyeden, akkor egy idő után elhatároztam hogy minden nap varrok vagy akármizek valamit azért, hogy ne csak olyasmit csináljak - bármilyen öröm is a gyereknevelés- amit KELL csinálnom.
VálaszTörlésMostanában kötök ugyanebből az okból. Szinte soha nem az enyém a végtermék, elajándékozom.
Ma viszont egy könyvesboltban ráleltem L. Anderson könyvére, úgyhogy megint készítem a ficniket a foltvarráshoz....
Ó, nekem mostanában csak ilyenek vannak, egyszerűen remek - sapkák, nemezelt mindenfélék, kendő... Ez a meskátlanság előnye. Van persze hátránya is, és messze nem csak anyagi, de erről nem kérdeztél. :)
VálaszTörlésÉn nemcsak az örömvarrást ismerem, be kell valljam, de az az 5 % csak erősíti a másik 95-öt, ez így nekem rendben van. :o)
VálaszTörlésAnyahajó: mesélj már a hátrányról is, ez izgalmas!
Mivel saját részre nem csinálok egyféle holmiból 20-at, ezért nem is tökéletesedik a technika, a forma, nem fejlődik tovább ami az ismétléstől és attól, hogy ne legyen azért unalmas, továbbfejlődhetne. Meg mert nálam küönválnak azok a színek, amelyekkel szívesen dolgozom, meg azok, amelyek jól állnak. Akkor pedig melyik oldalon legyen kompromisszum? Nem utolsósorban nagyon inspiráló, ha tudja az ember, hogy másoknak is tetszik, amit csinál. Mondjuk ez a három a fő hátrány szerintem.
VálaszTörlés