2011. február 7., hétfő

Nem olyan nehéz ám

átadni az annál nehezebben összerakosgatott filléreket (90, de nem fillérben, hanem forintban és ezerben), egy mozdulattal én oda, ő egy másikkal el, fél másodperc, tán annyi sem, jól van, túl vagyunk az első etapon, levegővétel.
Aztán jött a business-lunch, ilyen fellengzősen kezdek beszélni, megfigyeltem, ellentétben azzal, amikor az Atomiumban volt ugyanez és többször, akkor mindig csak szégyenlősen és pironkodva vallottam be, hogy itt és a créme brulée-t is, igen, gondolom, hogy ez a sűrűséggel lehet kapcsolatban, akkor gyakran, most szinte soha ritkán, így aztán lehet azt a keveset nagyképűen mondani (és most visszautasítottam a desszertet, nemcsak fellengzős, de önhitt is kezdek lenni, jól van hát).
Nekem remek volt, konstruktív, ötletes és szerettem, hogy dicsérnek az ötleteimért, lubickoltam pár órát, hát nézzétek el, ha a sorsolás eredménye holnap reggel kerül sorra, hisz tudjátok, halogató is vagyok.

4 megjegyzés:

  1. fogszabályzót alulra-felülre, nem nekem :o(

    VálaszTörlés
  2. Auuu... elképzeltem, hogy valami jó kis szerkezetet-masinát varráshoz-szabáshoz-tűzéshez (más sorrendben). Elképzelem, magamnak is (azt). De így mégsem (ezt). Na, de amazt majd legközelebb! Emezt meg viseljék egészséggel!

    VálaszTörlés
  3. ja, ja, legközelebb.. :o(((
    (de mikor lesz az?)

    VálaszTörlés