Egy hét a boldog-kabátban
Fél-kába hétfőhöz varázs-köpeny –
jól titkolta, hogy van mit rejtenem.
Kedden kacér kosztüm-kabátka lett,
s négy megbeszélést vészelt át velem.
A ponchók szerdája nem semmi volt!
Akár húszévesként trapézgatyában –
Tabán, hát persze. Hol máshol lehettünk?
Talán szerelmesen, kissé beálltan…
Seszín csütörtök – egyszerű felöltő;
pár perc csupán, kávé a Macskakőben.
De ó, a péntek! Ezüst színházi stóla –
a bőrömig sugárzott, s most is érzem…
Tigrismintás műszőrme bunda: szombat.
Rejtett éjfél, el csak nem múlt az este.
Ráckert; langyos, lassú nyárvégi pangás.
„Kissé égő a nő” – mondtad nevetve.
Vasárnap széldzseki, kiránduláshoz.
(Kapucnijától kismanó-alakban
próbáltam minden lépést tartani.)
Majd visszakérted, és én visszaadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése