2011. február 23., szerda

Aki ismer,

az tudja, nem a külcsínen van a hangsúly, a nadrág csak olyan képes beszéd, meg ilyesmi, inkább az, hogy hiába az én terem, én töltöm meg a blogom, az lesz, amit én szeretnék, mégis van egy kis hiányérzetem. Én azt már sokszor mondtam, hogy ez a mindig happy, mindig rózsaszín, mindig szép és rendes, az nem én vagyok, de ha eltérek a mainstream-től, akkor biztosan kapok egy fejbevágást, hogy ennek nem itt és nem így és miket írok, negatív hatásom van.  Ezért feszengek néha a gatyámban, s bár belepasszírozom magam ebbe a másnak valószínűleg remekül álló, általános elvárásnak megfelelő, köztiszteletnek örvendőbe, de mit tegyek, kicsordulok belőle, ne mondjam, kifolyok minden oldalon.
Valaki azt írta, hogy ha nem tetszik valami, akkor nem szól, hanem továbbmegy, miközben én kétségbeesetten áhítozom a visszajelzésekre, nem kizárólag a készített dolgokkal kapcsolatban. Milyen furcsa, hogy többen nálam kezdik a napjukat, s én nem is tudok róla... sosem leszek író, mert azt szeretném, ha minden olvasó mindig visszajelezne, agyrém.
Egy kicsit elmagányosodtam, azt hiszem, ebben a blogtérben, miközben egyre többen jönnek hozzám, én magam szívszorongva állok és varrok várok, ki értheti ezt.

21 megjegyzés:

  1. Jaj, dehát nem az a lényeg, hogy mindig happy légy (nem vagy az :). Szó sincs róla, hogy azért olvaslak, hogy jókedvem legyen (bár, ha így van, köszönöm). Írj nyugodtan olyant is, aminek esetleg negatív hatása van. Nem ez a lényeg, hanem a lényed, ami jó hatással van ránk, akkor is, ha szomorú, keserű, elgondolkoztató, amit írsz. De igen, ezekből a bejegyzésekből is átjön a fanyar humorod. Jó ez a gatya, mondom :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megértelek, egyrészt nem lehet az ember mindig happy. De nem kell, hogy csak arról írj. Az olyan álságos lenne és annyira nem illene hozzád. Én, és szerintem mások is, azt is szeretjük, sőt, néha főleg azt, amikor a te eredeti stílusodban az élet fonákságairól, nemannyiravidámságairól írsz.
    És bevallom, el is szégyelltem magam, mert én is azok közé tartozom, akik sokszor, rendszeresen olvasnak, és mégsem hagynak megjegyzést, egy köszönömöt, pedig sokszor én is nagyon várom a bátorítást, bármilyen visszajelzést ebből a "blogvilágból", hiába, kapni nagyon könnyű, adni meg néha elfelejtődik...
    Szeretjük a blogod, amiket írsz, maradj ilyen, amilyen vagy, ha te így érzed jól magad.
    Szép napot!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Zazálea! Aledi és Mesi minden szavával egyetértek. Én személy szerint nem blogolok és csak nagyon kevés blogot olvasok (megjegyzést pedig még soha nem küldtem, bocsánat!), de tudd, h. nálam is a Tiéd az első, amit reggel megnézek - és aztán napközben még jó párszor... :D Hogy miért? Manó tudja. Mert már rögtön az elején megfogott, amit és ahogy írtál, amikor megvásároltam Tőled a zöld levélkés táskámat:) Megragadott a lényed, a személyiséged, a kedvességed, az érzékenységed, az őszinteséged. És mindez tökéletesen átjön a blogodban. És imádom. És így most minden nap veled együtt örülök, szomorkodom, lelkesedem vagy épp esek kétségbe... és ez nagyon jó érzés! És ez így van jól! Hidd el, Téged nagyon szeretnek itt az emberek! Úgy, ahogy vagy(tok, Te és a blogod) :D

    VálaszTörlés
  4. Követelem, hogy az légy, aki vagy... Különben annyira elegánsan, olyan sok humorral viseled és "kommunikálod" még a legocskább hangulataidat, napjaidat is, hogy nekem ezért érdekes a blog, azért vagy érdekes te magad. Írj azt, úgy, akkor ami, ahogy és amikor JÓL ESIK! Szeritnem...

    VálaszTörlés
  5. Na előlépek a sötétből, és írok, bár csak olvasni szoktalak inkább.
    Nagyon szeretem a stílusodat, és bár nem szeretnélek beskatulyázni, de azért van elképzelésem így ismeretlenben, hogy milyen is vagy. Nem habosbabos az elképzelésem. Úgy értem hogy nem rózsaszín flitteres nadrágot látok én itt, ami divatos, hanem egy hangulatfüggő estélyit/mackóalsót/farmernadrágot.
    Ne rejtsd véka alá a hangulatod, írj azoknak, akik ígyis úgyis olvasnak, igenis szeretem a fanyar humort, jó látni (na nem ez az egyetlen örömöm, de mégis) ha másnak sem indult jól egy nap, lesz még belőle jó is.
    Jaj de nem szeretem az álarcokat (hiába farsang van).

    VálaszTörlés
  6. Zaza drága! Egyetértek előttem szólókkal.és ha nem írunk, hát kevés az időnk. Meg néha nem értjük egészen. Én legalábbis kicsit néha. Picit kevesebb rébusz? Minden más szuper :-)

    VálaszTörlés
  7. Látod, hogy miket tudsz? Még az általában nem kommentelőket is előcsalogattad! :o)) Ugye, hogy mennyire szeretnek?? Puszi!

    VálaszTörlés
  8. Én sem írok mindig, viszont mindig olvasom,sőt, várom már, ha picit késel vele. Már írtam, hogy mennyire fel tudsz dobni a frappáns megjegyzéseiddel, történeteiddel. Olyan klassz lenne, ha tudnánk segíteni, hogy csökkenjenek a kétségeid.

    VálaszTörlés
  9. Én sem írok mindig, viszont mindig olvasom,sőt, várom már, ha picit késel vele. Már írtam, hogy mennyire fel tudsz dobni a frappáns megjegyzéseiddel, történeteiddel. Olyan klassz lenne, ha tudnánk segíteni, hogy csökkenjenek a kétségeid.

    VálaszTörlés
  10. Sokan vagyunk ezzel az érzéssel így :) Nem baj ám! :)

    VálaszTörlés
  11. Zazikám! Én minden előttem szólóhoz csatlakozom, de különösen Violini szavait érzem magaménak:o) Mármint a rébuszosdit:o)

    VálaszTörlés
  12. Aki állandóan boldognak vallja magát, hát az egyben festi is. Az unalmas és nem is hisszük el.

    Egyébként én is naponta többször "rád nézek", várom született-e újabb bejegyzés. Ezt azért teszem mert kedvelem a stílust aminek mentén az írások születnek.

    Ne hagyd abba!

    VálaszTörlés
  13. en most legszivesebben jol megraznalak:-), hogy a francba ne lennel elmaganyosodva? ez az egesz blogolas nem a baratsagokrol, egyuttletrol, max azok LEHETOSEGEROL szol. A baratsaghoz kozelseg is kell, hogy megoleljelek, lassalak!! Nem csodalkozom, hogy igy erzed magad, de ezen nem valtoztat, hogy meg 50-en azt irjak, hogy olvasnak, szertnek, edibedi vagy:-P, az kell, hogy jol meglapogassak a hatad es rad mosolyogjanak. Szoval munkara fel!! mert ez munka is. PENTEK!!(fenyegetes;-P)

    VálaszTörlés
  14. Én még a rébuszokat is szeretem mert vannak dolgok amik tényleg személyesek lehetnek, másra nem tartoznak, de maga a hangulat átjön, és néha az is elég. A rosszat is jó humorral viselni az a valami nem a mindig csillogás, és te ezt adod. Én személy szerint sokat tanulok tőled, mert látom te is küzdesz önmagaddal, de nem adod fel, példa érték, nekem mindenképp.
    Szerettel ölelés távolról, ismeretlenül, lányodkorabeliként egy messzi másik országból. :)

    VálaszTörlés
  15. Anna voltam, csak lemaradt :)

    VálaszTörlés
  16. Hű, rengeteg a visszajelzés, nem olvasom végig őket, de ahogy téged most olvastalak az a kérdés merült fel bennem, hogy nem lehet-e az, hogy igazából nem az elmagányosodást érzed, hanem a magasabb szintre vágyódást? Itt a blogban is?

    VálaszTörlés
  17. nem tudom, mire vagysz, hogy tudnal ezen segiteni. En szivesen visszajelzek tobbszor is, nekem csak olyan fura neha, hogy en ugyan (blogbol)ismerlek es szeretlek, neked en szerintem egy idegen vagyok, hat akkor megis hogy veszem en a merszet a kommenteleshez.

    Egyebkent nekem nem az jon at a blogbol, hogy mindig minden happy es rendes. Inkabb olyan emberi, olyan tepelodos, amit raadasul mesterien tudsz megfogalmazni.

    En nem itt kezdek reggelente, de naponta atlagban 4-5x jövök, hogy lássam, van-e új bejegyzés. Tényleg.

    VálaszTörlés
  18. És tudod, megint elmondtad helyettem, amit érzek...
    A várakozást a visszajelzésekre...az elmagányosodást...:-(
    Napok óta feszít belülről ez az érzés... Kell ez a blogomban írás?! Nézi, érti valaki?! Érdekel egyáltalán bárkit, amit leírok? Milyen, amit készítek? Fogalmam sincs, mert nem látom az arcáról visszatükröződő érzelmet, amit az alkotásom látványa kivált belőle...
    Miközben látom, hogy járt arra valaki... És ráadásul én sem voltam korábban soha kommentelő, csak amióta van blogom...
    Az én igazi, rám passzoló nadrágom az alkotás, varrás, a blogom meg egy fura szerzetű nadrág, ami hol rám simul és bársonyosan átölel, hol pedig nem értem miért várom, hogy megdicsérjék, amikor úgy érzem kidagadok belőle... :-(
    Mindeközben teljesen beszippantott ez az érdekes blogvilág, amit amúgy szeretek, csak még új nekem és nagyban tanulom a hozzá való viszonyulást...
    És igen, amit én nem tudok kimondani, leírni, igenis tessék helyettem megfogalmazni a Te blogodban, mert rendszerint ezt teszed... És én (mi) magamra (magunkra) ismerek (ismerünk)...!
    Szeretettel ölel:
    Krizantám

    VálaszTörlés
  19. Annyi mindenki megírta már előttem, amit gondolok erről.Én is mindennap olvaslak és úgy érzem én ismerlek téged (már amennyire lehet), de te nem tudsz rólam, akkor milyen jogon írjak bármit is azon kívül, hogy tetszik amit alkotsz?
    És a rébuszban írás rám olyan csoda szinten hat.Élvezem az olvasását-mégha nem is rózsaszín a mondanivalója-, de olyankor nem merek megjegyzést írni, mert mi van ha félreértelmeztem valamit és olyankor én kicsinek érzem magam.

    Egyébként ne írj rózsaszíneket, nem a kedvenc színem!Túl nagy lenne a kontraszt az én szürkeségemhez képest!

    VálaszTörlés
  20. Kedves Zazálea! Olyan szívhez szólóan őszinték voltak a soraid, hogy toll helyett billentyűzetet ragadtam. Mindig olvaslak, nézlek, és nagyon tetszenek a frappáns, néha félszeg mondataid, intelligenciáról, humorról és olvasottságról árulkodó megfogalmazásaid -innen, távolról és ismeretlenül látszik, hogy érző, gondolkodó, sokszor magadat emésztő őszinte ember vagy. Az alkotásaid szépek, sokszínűek, precízen kivitelezettek.
    Én nem írok blogot, csak néha naplót. Az tisztább: a saját érzéseimet írom le saját magamnak, néha más nem is értené, mire gondolok - nem is osztom meg senkivel, a saját gondolataimat tisztázom magammal... Sokszor szerintem Te is ilyeneket írsz.Erre sokszor nem tudnak mit válaszolni az emberek!
    Én,mikor várom a visszajelzést, az ölelést, a megnyugtatást, gatyába rázást, stb. az csak ÉLŐBEN, legalább élőszóban működik. Szerintem Te sokszor ezért maradsz "válasz nélkül", mert ez mégiscsak VIRTUÁLIS tér...Sok puszi, hátha egyszer személyesen találkozunk: Lőcsei Eszter

    VálaszTörlés
  21. Én a rébuszokat is szeretem.....és mindig olvaslak! És várom is a rébuszokat, és a nem vidám dolgokat is, és nekem te nem vagy és nem is voltál rózsaszín és habos-babos.... inkább vagy türkiz. TÜRKIZ! Hab nélkül...gatyában... :o)

    VálaszTörlés