2011. február 22., kedd

A kötőtűkkel pedig

úgy vagyok, mint Siv Widerberger, azzal a különbséggel, hogy nem bélyeg, hanem kötőtű, hogy én magam rendeltem meg az egy kiló kötőtűt, mert az hasznos és praktikus, és azzal a különbséggel is, hogy továbbra is majd gyűjtöm őket, vagyis, ha megnézem, Siv és köztem nincs is más, csak különbség.

 
 

A kötőtűimet (az egy kilót) egy szép fadobozban tárolom, méretes darab, majd egyszer lefényképezem azt is, de most a hónapokkal ezelőtt varrt tartók vannak terítéken, kezdőknek és haladóknak.Van még egy harmadik változat is, de az nem praktikus, viszont rengeteg fér bele, nagypályásoknak való, most mégis leszorult a dobogóról képről.



Tapasztalatom szerint igazi formájukat akkor mutatják, ha éppen funkcionálnak, vagyis dugig vannak tűvel, ekkor már nem kecsesek, nem kedvesek, hanem vaskosak és tömöttek, ellenben hasznosak. Vagy nem jól gondolom?

8 megjegyzés:

  1. Kedves barátnőmnek épp ezt terveztem varrni én is! Nagyon szépek!

    VálaszTörlés
  2. Én is kérhetnék egy ilyen szépséget?
    Nem látom a boltodban.

    VálaszTörlés
  3. mert ezt csak megrendelésre gyártom egyelőre, Gabi! Persze, hoyg kérhetsz, milyen színűt szeretnél? :o)

    VálaszTörlés
  4. A virágos meseszép. Mennyiért lehet ilyent kérni?

    VálaszTörlés
  5. Tündérlátta: a virágosat viheted, neked adom, írj címet, rendben?

    VálaszTörlés
  6. Bármilyent,(kéket, zöldet, lilát, bordót, natúrt, vegyest) köszönöm:)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szépek, mind a kettő! Én is szeretnék ilyeneket, hogy vége (valamivel nagyobb) rend legyen a házam táján. Szín és minta mindegy, minden munkád nagyon teszik, kedves Zazálea. Beleférnék a sűrű programodba?

    VálaszTörlés
  8. Gabi, írj nekem!

    Undercover (de jó a neved!), te is írj, kérlek, megbeszéljük, persze. :o)
    nyirati.rita@gmail.com

    VálaszTörlés