Könyvajánló

Már majdnem elfelejtettem, hogy Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony c. könyvének (legyünk nagyvonalúak) recenziója itt olvasható. Mivel én írtam, olyan is. A "tuti" szó továbbra sem szerepel benne, ellenben az "ajánlom" már kijött a számból. Akarom mondani, tollamból. :o)))))

Csak úgy

Olvastam én már mindent a Stahl-ról, kapott hideget és meleget. Sem védeni, sem bántani nem szándékom, vegyes a véleményem, bár az tény, hogy mikor végre a fél ország után én is megismertem Nigella-t, akkor csökkent a lelkesedésem a magyar változat iránt. És én sem szeretem, hogy belelóg a pulcsija az aktuális kajába, meg nagyon azt sem, amikor a maradékok felhasználása címén előveszi a fél kiló lazacot/kaviárt a hűtőből, de a legkevésbé talán az tetszik, hogy miközben az otthoni főzésre buzdít mindenkit, mondván, nem olyan nagy kunszt (így, magyarosan) összedobni egy tál ételt, szóval emellett az ételei egy ebédkiszállításal foglalkozó cégnél kaphatóak. Kissé ellentmondás, és ezt még csak nem is én, hanem a Középső jegyezte meg.

A legkevésbé talán a már sokak által megítélt legújabb magazinja tetszik, nem azért, mert sokallom a gasztro-piacon való felbukkanását, de még csak nem is a benne szereplő ételek miatt, hanem a "kedvenc városom" (vagy valami hasonló) címszó alatt futó ajánlat feküdte meg a gyomrom - hogy stílusos legyek. Mert az rendben van, hogy ajánl bisztrót, meg kávéházat is, és nyilván a Louvre se maradhat ki annak, aki Párizsban jár, de az, hogy ebben a hatalmas múzeumban kizárólag azt a szerencsétlen Mona Lisát ajánlja- nálam ez volt a határ. A fél világ műkincse itt összpontosul, erre pont azt emeli ki, amit igazából szinte csak a japán turisták látogatnak, ők azonban tömegével. Azt nem mondja el, hogy Mona Lisa egy elé helyezett üveg mögött van, arról sem szól, hogy Mona Lisa elé kötelet feszítettek ki jó 5 méteres távolságra - vagyis Mona Lisából gyakorlatilag alig lehet látni valamit. Ha mégis lehetne, annak megakadályozásáról a folyamatosan előtte tolongó, fényképezkedő japánok gondoskodnak. És nem szól arról sem, hogy mi minden van még ebben a múzeumban, ha esetleg nem férünk Mona Lisa elé, uram bocsá", nem érdekel minket.
És a Café Flor nemcsak Sartre-ról híres, nemcsak az ő kedvenc helye volt, hanem hazánk szülöttjéé is. Már elnézést.


Viszont a citromkrémje remek, sokadszorra is. :o)


És akkor mindennemű logikai átvezetés nélkül: Mikasz Pupkusz, a nagy vadász. :o)
A névadás nem a családunk erőssége, bár az talán helytállóbb megállapítás, hogy a megegyezés megy nehézkesen. Variációk ugyanazon kismacsekre: Félix (mesefigura), Boci (foltos a hasán, lábán, orrán, mindenhol), Mirr-Murr (miért is ne). Egyébként meg Cicus. Csak így, egyszerűen. De azért a felhajtás kell. :o)

Idődimenzió

(Kifejezetten nem kedvelem Dalit, de az idő kezelésével, múlásával kapcsolatban mindig az ő óra-korszakának képei jutnak eszembe.)

Egészen hihetetlenül gyorsan telnek a napok, gyakorlatilag a tervek megszületésének pillanatában tudom, hogy nem lehet végrehajtani őket a kiszabott idő alatt, mégis. Mégis telezsúfolom a napokat, mert a dolgoknak meg kell lennie, rendes asszony nem tétlenkedik, ugye.

Mondom:
1. varrni kell, ma konkrétan kettő táskát és akkor még csak a restanciámmal leszek készen
2. befőzés startol, ma jön a ribizli és vagy 30 kg sárgabarack - éljen a nyár!
3. vasalás (mindig ez kerül a sor végére)
4. ablakmosás - :o(
5. barátnőzés, azért az kell...
6. rendrakás, szelektálás (úgy nagyjából az egész házban)

És akkor még nem beszéltünk a főzésről, a férjről, az ebadtákról, az olvasásról, a kertről, a kutyáról, a cicusról.
Beosztani: nemcsak a pénzt, hanem az időt, az energiánkat - ezt kellene valahogy megtanulni. Végre, 41 felé. :o))))

Spektrum

A Legkisebb már Svájcban őrködik egy kicsi és két még kisebb fiúcsemetére, újabb bizalmat szavazva ismét odaadtam neki a fotómasinámat, hátha ezt ott felejti, így gazdagítjuk mi a rászoruló nyugatabbra lévőket, minden évben egy masina valamely ország valamely városának valamely tömegközlekedési eszközén. ZM tudta nélkül, csalafinta szülői megoldásokkal.
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.

A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.

És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.

És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.

Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)

Így most finom, hűtött dinnyében gazdag hétvégét kívánok mindenkinek.

Egészen elképesztő, hogy milyen színeket használok, sőt, mi több, vásárlok. :o)
Már a Meskán!

It's phantastic what kind of colours I used for this bag... Purple is absolutelly new for me, I have never used it... :o)))
You can find my bag in my online-shop, both on Meska and Etsy. :o))))

Mihez képest?

Ahhoz képest, hogy Virág holnap utazik Svájcba és még csak a csomagolásra utaló magatartást sem tanúsítottunk, nem gáz, hogy (még) nincs kész az ajándéknak szánt táska.
Ahhoz képest, hogy azt mondtam, keresztszemest én soha, mégis kipróbáltam és örömmel jelentem, hogy 1 óra alatt ugyan csak egy betű két szárát hoztam létre, ellenben a fonalat már összegabalyítottam.
Ahhoz képest, hogy megfogadtuk, cicust többet soha, most mégis van egy tenyérben elférő macsekunk.
És ahhoz képest, hogy a fővárosban (is) éltem jó darabig, sőt, szerettem is ott élni, most mégis sokallom a városban töltött fél napra és 1 négyzetméterre jutó emberek számát.

Tanulság: nincs.