Idődimenzió

(Kifejezetten nem kedvelem Dalit, de az idő kezelésével, múlásával kapcsolatban mindig az ő óra-korszakának képei jutnak eszembe.)

Egészen hihetetlenül gyorsan telnek a napok, gyakorlatilag a tervek megszületésének pillanatában tudom, hogy nem lehet végrehajtani őket a kiszabott idő alatt, mégis. Mégis telezsúfolom a napokat, mert a dolgoknak meg kell lennie, rendes asszony nem tétlenkedik, ugye.

Mondom:
1. varrni kell, ma konkrétan kettő táskát és akkor még csak a restanciámmal leszek készen
2. befőzés startol, ma jön a ribizli és vagy 30 kg sárgabarack - éljen a nyár!
3. vasalás (mindig ez kerül a sor végére)
4. ablakmosás - :o(
5. barátnőzés, azért az kell...
6. rendrakás, szelektálás (úgy nagyjából az egész házban)

És akkor még nem beszéltünk a főzésről, a férjről, az ebadtákról, az olvasásról, a kertről, a kutyáról, a cicusról.
Beosztani: nemcsak a pénzt, hanem az időt, az energiánkat - ezt kellene valahogy megtanulni. Végre, 41 felé. :o))))

Mérleg

A mai nap mérlegét még nem hoztam meg, de visszatekintve a következőket mondhatom:

- 3 párnahuzat kivételével minden vasalnivaló érintetlen (a Gellért-hegy, ezúttal a Citadella nélkül)
- viszont játszottam egy menet Scrabble-t
- nem takarítottam
- de sütöttem megint egy nagy halom lekváros-diós és fahéjas kiflit
- nem mostam
- ellenben az APEH 5 számjegyű összeget akar visszaadni, ezért hívtak be (nem kérdeztem, ezt hogyan sikerült kiszámolni, már mondtam is a számlaszámomat)
- nem csináltam meg az előre eltervezettet
- és nincs ellenpontként semmi "de"

Ennyit a terveimről. :o(

"Szemeimet...

...a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem."


Napra pontosan egy hónap múlva lesz a 2. államvizsgám, amely tény magában foglalja azt is, hogy előtte még egy másikon is túl kell esnem. Ennél fogva szemeimet a célra vetem, legalábbis próbálom és ez biza azt is jelenti, hogy nem a varrógép lesz a leggyakrabban használt eszköz a közeljövőben.

Biztosan lesznek bejegyzések, de képek nem. Arról nagyon nem akarnék képet készíteni, ahogy a szobánk kinéz, magamról sem, főleg nem az utolsó napokban, varrni pedig (értelemszerűen) kevesebbet fogok.

Szilárdan elhatároztam, hogy minden reggel 5-kor felkelek, mert akkor még friss, üde az ember és állítólag az agya a pihenten töltött éjszaka után, mint a borotva, na, ez ma, az első próbálkozás után már megdőlni látszik, igaz, ehhez talán időben le kellett volna feküdni. Mert hallottam én a vekkert, le is nyomtam, sőt, fel is ültem, még a szemüvegem is megtaláltam, de amikor a vezetési stratégiákról olvastam, már nagyon csúsztam lefelé. A makro- és mikrokörnyezetnél egyértelműen eldőlni látszott a dolog, de akkor még arcoskodtam, hogy márpedig, és igenis. Végül a taktikai tervnél feladtam, lehajítottam mindent és visszafeküdtem. Mit mondjak, szédítő tempóban aludtam el.
Úgy látszik, én az éjszakázásnál maradok. Talán bejegyzést is akkor fogok írni. :o)

Tervek?

Többen kérdezték, mit szeretnék csinálni 2009-ben, milyen terveim vannak. Nos, írtam már erről egyszer, azzal már nem fárasztok senkit, hogy még egyszer átrágja magát, inkább a menetközben felmerült újakat próbálom összeszedni.

Arra gondoltam, milyen jó lenne megtanulni gépírni, úgy igaziból, mint a nagyok. A gépírásról mindig eszembe jut a "Bezzeg az én időmben" c. könyv, aki olvasta, gondoljon a filmfelvételes jelenetre, nagyon édes.

Aztán jó lenne sokat varrni, örömből is, meg azért is, mert a család nagyon nyüstöl, hogy ők bezzeg el vannak hanyagolva, a takarók szétszakadozottak, nincs se egy táskájuk, se egy rendes semmijük, így kell élniük, ilyen sanyarú körülmények között. Meg kell szakadnia az anyai szívnek.

Jó lenne rendet tenni a könyvek között, ma reggel a Legkisebb keresett egy Kundera könyvet, azt sem tudtam, mégis merre keresse, nem jó ez így.

Jó lenne sokat olvasni, mindent, amit szeretnék.

Jó lenne sokat festeni (anyagot), mert úgy érzékelem, azzal igen sok endorfin szabadul fel bennem, ami nem szorul bővebb magyarázatra.

Jó lenne sokat sétálni, tiszta vicc, hogy itt lakom a zöldben, de nem tudok elmenni egy jót kerülni a falu körül.

Jó lenne elmenni végre egy patchwork táborba, voltam én Karcagon, meg Tihanyban, meg itt és ott, de évek óta nem jutok el, pedig a tökéletes feltöltekezés egyik lehetséges módja. Ötletek?

Jó lenne... most így hirtelen csak ennyi, konkrétumokért célszerű, bár nem érdemes előrelapozni.