2009. május 29., péntek

Most II.

Most a következőket ismételgetem magamban, teljesen öntudatlanul:
- nem végzek, nem végzek, nem végzek
- nem értem, nem értem, nem értem
- nem bírom, nem bírom, nem bírom
- nem akarom, nem akarom, nem akarom
- nem tudom, nem tudom, nem tudom
- nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel (aztán: dehogynem...)
Mindig arra ébredek rá, hogy a belső motorom ezt hajtogatja, kisebb-nagyobb szünetekkel, időnkénti megkönnyebbülésekkel.

És még egy "nem": nem vigasztal, hogy minden csoporttársam ezt mondja. És nem is nektek írom ezt, inkább magamnak, rögzítésképpen.

4 megjegyzés:

  1. Hm, nem akarok okoskodni, esetleg, ha van kedved, próbáld ki azt, hogy fogadd el az ellenkezésedet, és az ellenállásaidat. Ez nekem sokszor segít akkor, ha nem tudok elfogadni történéseket és dolgokat, hogy akkor a saját nem-elfogadásomat fogadom el. tudom, hogy elég hülyén hangzik, de nekem ez működik :o)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem az is sokat hasznàl, ha kètòrànkènt fogsz egy puhakotèsu konyvet, ès bevàgod egy olyan sarokba, ahol nem torsz ossze semmit. Aztàn utànavàgsz egy pàrnàt is.
    Az is jò trukk, ha az àgyra ràrakod a konyveket, ès a pàrnàval tizet-huszat ràcsapsz erovel, kozben pedig kozlod veluk, amit èppen akkor èrzel.
    Hidd el, nagyon le tudja csapolni a "felesleges energiàkat", ès nem teszel kàrt senkiben ès semmiben.
    Pròbàld ki! (Termèszetesen zàrt ajtòk mogott, nehogy kihivjàk hozzàd az orvost.)

    VálaszTörlés
  3. De jò, ùj fotòd van!!!

    VálaszTörlés