Tegnap nagyon meghajtottam az agyam, osztottam-szoroztam, hogyan is tudnék elmenni úszni. Teljesítettem a tervet, így ma ZM-mel megint 5,10-kor keltünk (nem emlékszem, mikor ébredtem magamtól az utóbbi időben), s elmentünk az uszodába. Leparkoltunk, ZM a csomagtartóból kiemelte az úszócuccát, én meg néztem, hogy most ilyenkor mi van, az enyémet nem hozza?
Nem hozta, ugyanis otthon maradt. És még vígasztalt is...
Komment nélkül.
Hazaérve viszont a kezembe akadt ez a fotó, Versailles-ben lakó barátaink kislányának varrtam, milyen türelmem volt.... Megvidámított a kép, főleg, mert éppen júniusban születik meg a harmadik csemetéjük, annyira jó érzés... Az anyuka 14 éves korában került hozzánk, amikor nekem volt 3 kisebb és még kisebb csemetém, rengeteget segített, jó volt, hogy minden reggel és este volt valaki, aki 4 évnél és 100 cm-nél több. Nagyon összenőttünk... ZM akkoriban vidéken dolgozott.
A rendezőelvet nem mindig látom, de azt tudom, hogy ma ő is háromgyerekes anyuka, egy remek férjjel maga mellett, s mindig megmelengeti a lelkem, amikor minket emleget példaként. A mi Legkisebbünk pedig az ő barátaikhoz megy júliusban Svájcba, ismerkedni a kisbabákkal, az idegen léttel, a távolsággal. És ott is 3 baba van. És varrnom kellene egy faliképet megint.
Milyen furcsa, hogy a rosszul indult napot is helyrebillentheti egy fénykép, a hozzá társított érzés, az emlék. Milyen jó, hogy nem minden rajtunk múlik.
Nem hozta, ugyanis otthon maradt. És még vígasztalt is...
Komment nélkül.
Hazaérve viszont a kezembe akadt ez a fotó, Versailles-ben lakó barátaink kislányának varrtam, milyen türelmem volt.... Megvidámított a kép, főleg, mert éppen júniusban születik meg a harmadik csemetéjük, annyira jó érzés... Az anyuka 14 éves korában került hozzánk, amikor nekem volt 3 kisebb és még kisebb csemetém, rengeteget segített, jó volt, hogy minden reggel és este volt valaki, aki 4 évnél és 100 cm-nél több. Nagyon összenőttünk... ZM akkoriban vidéken dolgozott.
A rendezőelvet nem mindig látom, de azt tudom, hogy ma ő is háromgyerekes anyuka, egy remek férjjel maga mellett, s mindig megmelengeti a lelkem, amikor minket emleget példaként. A mi Legkisebbünk pedig az ő barátaikhoz megy júliusban Svájcba, ismerkedni a kisbabákkal, az idegen léttel, a távolsággal. És ott is 3 baba van. És varrnom kellene egy faliképet megint.
Milyen furcsa, hogy a rosszul indult napot is helyrebillentheti egy fénykép, a hozzá társított érzés, az emlék. Milyen jó, hogy nem minden rajtunk múlik.
Zaza: annyira szép ez a falikép!!!tegnap foltos képeket nézegettem én is,és úgy érzem varrnom kell!!!:)Úgy örülök ennek a hosszú hétvégének!
VálaszTörlésSzépet írtál már megint!!Köszönöm!
Nekem is volt hasonló élményem mostanában: még ifjú koromban egy évig vigyáztam két kis Mazsolára Németo-ban, most meg az én két kis Mazsolámmal mentünk hozzájuk látogatóba, mintha csak az ottani szülők nagyszülei lennének az enyémeknek... :o). Jó érzés :o).
VálaszTörlésÉs kíváncsi vagy rá, hogy én mikor keltem utoljára magamtól :o)))??? Már én sem emlékszem!
hat ez tok jo! egy nagyon hasonlo kep van elottem, epp tegnap fejeztem be a varrat, most tuzom:-)
VálaszTörlésKicsoda! Ez most tőled jólesett, soha nem mondtál még ilyet... :o)Mutatod a tied? Ja, de hol? Nem lehet hozzád meghívót kapni? Mit kell tenni érte? :o)
VálaszTörlésMammka, kell meglátni az ilyet...
Zsukka, látod, vannak párhuzamok...
kuldjek neked? Egyebkent a keptaramba szoktam a publikus kepeket tenni. De ez meg nincs kesz, es meg egy darabig nem lesz rola fennt kep, mert egy ausztral baratnomnek lesz swap ajandek:-)
VálaszTörlésNem csak ezért venném szívesen. :o))))
VálaszTörlésEz egyszerűen csodaszép!!! A színek... a házikók...
VálaszTörlésNagyon tuti ez a munka...először azt gondoltam,ilyet szeretnél varrni(ezt viszont ne vedd sértésnek:)
VálaszTörlés