Tavasznak se híre, se hamva, én október óta permanens fázásban vagyok, de talán a mínuszokban sem fáztam annyira, mint az elmúlt héten. Valami elromolhatott a belső fűtőrendszeremben (is). Nem mondom, hogy hiszek a színek gyógyító erejében, de szerintem tél vége felé, tavasz elején már az is élénk, vidám, ragyogó, üde színre vágyik testileg-lelkileg, aki alapvetően a sötéteket részesíti előnyben. Mint jómagam.Ennek tükrében nem meglepő a citromkrém mint vasárnapi édesség és a krókusz mint remény.
Although it's middle of March the spring is behind time. :o(
I have been cold since Oktober but it hasn't been so terribile so far as last week. I thought I would be deep-freezen... Something went wrong in my body, my internal heating didn't want to work... I don't believe in the healing power of the colours but at the end of the winter people yearn for fresh, happy, brilliant colours- if they ordinarily prefer the dark colours. Like me.
That's why neither the lemon-mousse as dessert for the Sunday-table nor the crocus as hope are not surprising.
Citromkrém..hmmm, fincsi lehetett. Egyszer készítettem én is, de a család leszavazta, inkább a csokis dolgokat szeretik:(
VálaszTörlésA tavaszt már nagyon-nagyon várom én is. Kicsit jobban vagy már??
A varrás-terápia nálam nagyjából bevált (legalábbis kevesebbet agyalok..csak este..)
Hát... nem. Sőt. :o(
VálaszTörlés