Hétvégi sárgák / Yellows in the weekend

Tavasznak se híre, se hamva, én október óta permanens fázásban vagyok, de talán a mínuszokban sem fáztam annyira, mint az elmúlt héten. Valami elromolhatott a belső fűtőrendszeremben (is). Nem mondom, hogy hiszek a színek gyógyító erejében, de szerintem tél vége felé, tavasz elején már az is élénk, vidám, ragyogó, üde színre vágyik testileg-lelkileg, aki alapvetően a sötéteket részesíti előnyben. Mint jómagam.

Ennek tükrében nem meglepő a citromkrém mint vasárnapi édesség és a krókusz mint remény.

Although it's middle of March the spring is behind time. :o(
I have been cold since Oktober but it hasn't been so terribile so far as last week. I thought I would be deep-freezen... Something went wrong in my body, my internal heating didn't want to work... I don't believe in the healing power of the colours but at the end of the winter people yearn for fresh, happy, brilliant colours- if they ordinarily prefer the dark colours. Like me.

That's why neither the lemon-mousse as dessert for the Sunday-table nor the crocus as hope are not surprising.

Felüdülés- festegetés

Azért a hétvégén nemcsak főztem, hanem (ha nem is annyi, amennyit szerettem volna) jutott idő a kikapcsolódásra is. Vagyis, egy kicsit festegettem... Nem volt túl sok molinóm otthon, de ami volt, az nem úszta meg! :)

Határozottan őszi színek lettek, muszáj lenne valamit varrni belőlük, ha már ez a napsütéses november nem ösztönöz a karácsonyi készülődésre... :)


Ez a kedvencem:
Meg ez:


De azért ez sem rossz:

itt van az ősz, itt van újra...

... s szép, mint mindig, énnekem.
Ahhoz, hogy a konyhát felmossam, nem szükséges alapvetően csipkebogyó. Ez tény. De tény az is, hogy mennyivel könnyebb abban a konyhában rendet tenni, amelynek ajtaján egy piros színű koszorú lóg... s ez nem csupán a takarítás elodázásáról szól (csak félig), hanem arról a kétségbeesésről, amely vasárnap délután elfogja az ember lányát, vagyis, hogy másnap hétfő, jön a munka, a hétvégén semmi kézzelfogható eredmény nem született mindabból a sok-sok ötletből, amellyel hétközben tele volt a fej, hát legyen valami, ami, ugye, mégis csak...
Barátnő szerint kesze- kusza a végeredmény (mint a csipkebogyó- mondom én), Férj szerint gyönyörű, mint egy töviskoszorú. Hm. Szomorú, én mégis örülök. Férj okos. :)