Festés, festegetés

Hát, izé... van nekem ez a beteges vonzódásom a zöld iránt. Ez valahogy mindig felüti a fejét, mindig segít a döntéshozatalban /vagy éppen nehezít/, Zoltán gyakorta mondja is a megjegyzéseit (Jé, csak nem zöld?), de hiába, mert szerelmem múlhatatlan.
Nos, ez történt a tegnapi festésnél is. Én csak kékeket és zöldeket akartam festeni, mert valami mocorog a fejemben, s valamiért én úgy is láttam, hogy ez sikerült, mígnem Zoltán hazaért. Ő aztán tudatosította bennem, hogy ez biza zöld, 2 kivétellel talán mind a 18 féle alkotás, amit létrehoztam. Színek terén egyébként mindig van egy kis vitánk, amire én azt mondom teljes egyértelműséggel, hogy kék, arra ő azt mondja, hogy: Kék, de van benne egy kis sárga vagy: Barna, egy kis magentával. Könnyű neki, szobrászként, grafikusként nem nagy cucc. Nehéz viszont nekem, már többször megkérdőjeleződött bennem a színvakság. De valahogy mindig csak egy ilyen vita után...

Aztán ma reggelre már én is zöldben láttam a világot, de ez azért attól függ, mit teszek mellé. Próbáltam különválogatni a teljesen, a kissé, a kétértelműen, az egyértelműen zöldeket, íme, egy kis bemutató. Szerintem ezek kékek.


Ezek meg zöldek.


Ez így jónak is tűnik, de ha egybevetem, akkor már nem olyan sziklaszilárd a véleményem.



Mindenesetre akár kékek, akár zöldek, én boldogan pepecseltem velük!

Színvitánkkal kapcsolatban egy történet: tavaly kifestettem a nappalinkat. Eredetileg valami rozsdabarnát szerettem volna, persze, lágy színekben. Aki állított már össze színt festékes vödörben, az tudja, milyen nehéz a megfelelő árnyalatot elérni, arról nem beszélve, hogy ami a vödörben a kívánt szín, az a falon, száradás után már közel sem biztos. Zoltán kikeverte a színt, én meg elkezdtem festeni nagy boldogan. Az első réteg olyan volt, mint az álom, pont ilyet akartam, volt nagy öröm. A száradással párhuzamosan csökkent a lelkesedésem, én egyre rózsaszínűbbnek láttam. (Nem a világot, csak a falat..) A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban megint összemostam néhány nem megfelelően összeválogatott dolgot, így lettek Zoltánnak "más" színű ruhái, mint annakelőtte. Szóval, a sokadik nyafogásom után, hogy ez inkább rózsaszínű, s én inkább felkötöm magam, semmint egy rózsaszín szobában üddögéljek... Zoltán kirohant a fürdőbe, "Tudod, mi a rózsaszín?" kérdéssel, s visszatért az egyik élénk rózsaszínű alsógatyájával, a falhoz tartotta, s diadalmasan ezt mondta: "Na, ez, ez rózsaszín!" Hát, egyezzünk meg abban, hogy azonnal láttam a különbséget... :):)

A festéssel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:
- nem lehet abbahagyni
- nincs rossz színű végeredmény, csak még nem tudjuk, mire is lesz jó
- hiába a gumikesztyű, egy kis színt kapnak a kezek (ma a nyirkos levegőn fáztam, s éppen mondani akartam, hogy tiszta kékek már az ujjaim, amikor ránéztem, s tényleg kékek voltak- de fázás nélkül is)