áradjon

Szabadságot adok magamnak az elkövetkező néhány napra, nem érdekel, ha esik az eső, vagy ha hétágra süt a nap, legfeljebb a helyszínen  változtatok és lustán betolom a napról a szobába a széket /ágyat, de én *á heverészni akarok, olvasni akarom a jó kis ponyvát (AC),  kötni akarok, megint olvasni, epret enni fekve, ha szól a férjem, az asztalhoz ülni és megenni az összes flekkent, sört akarok inni ( a lájtosakat, meg a  durvábbakat is), a Zsömivel akarok sétálni,  mellé akarok heveredni, filmeket akarok nézni* és néha-néha, ha azt érzem, kész vagyok a feltöltődéssel, akkor összekeverem az ebédhez való salátát, majd visszadöglöm az ágyra és *-tól *ig ismételni akarok.

Szerintem jó lesz.

fokozat

Az illeszkedésről még annyit, hogy az én orrom például pontosan beleillik a férjem szemgödrébe. 

Csalhatatlan bizonyíték a jó választás(om)ra.

illeszkedés

Azért kell bemennem gyakran a városba, hoyg elcsodálkozzam a sokszínűségen, láttam zoknis- szandálos férfit, meg egy nőt, akin blézer volt, meg hosszú, rózsaszín szoknya és fehér zoknival viselt fekete cipő,  de láttam talpig csadorban lévő ismerős lányt is, meg egy olyan nőt is, akinek a pólója kirajzolta az összes hurkát és felcsúszott a derekán is, és az volt ráírva, hogy I'am sexy.

És azért is kell bemennem, hogy lássanak olyat az emberek, hogy valakinek a város közepén szétreped szétszakad a nadrágcipzárja, imigyen illeszkedve a városképhez.

hoyg

Azt a szót, hogy "hogy", csak nagyon nagy erőfeszítéssel tudom rendesen leírni, nyilván látens diszgráfia*.Én ezt annyiszor elhibázom, hogy nincs az az ellenőrzőprogram, ami aláhúzná, így aztán az esetek 90 % - ában észre sem veszem.  Előfordul más szavaknál is, hogy tévesztek, ezek főleg a kétjegyű mássalhangzók, azok közül is az y-osok (ny, ty, gy, ly). Nem bírom az y-t, gondolom én. Zavar.

Ha azt írom, hogy billentyű, akkor természetesen a gép jelez és javítom, de a "hogy" már annyira állandósult, hogy a gép is elalszik, én meg főleg.

Ezért aztán értem én, hogy ez nem jó így,  nem tetszetős, nem helyes és nem elegáns,  de hát van,  aki meg a névelőket nem ismeri!  Én legalább nem adok ki könyvet.

És most átbogarásztam a szavakat, ha mégis maradt helycserés szó, legyetek nagyvonalúak,. please, ne szólajtok be.

(reflektálás a mostanában (pl. a lenti poszt után) engem ért (sajnos) jogos kritikára)

* a szócikket elolvasni nem esett jól,  olyanokat mond, hogy az írás rendezetlen, kusza,  nem igazodik a vonalrendszerhez, a szavak között távolság nagymértékben különböző. a betűk formája változékony - a füzeteim.... lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is - itt van a béka elásva.

Rubin Eszter : Barhesz

Egyébként meg végre frissítettem az olvasmányaimat. Az a helyzet, hogy nagyon mérges lettem egy könyve, csak az a kínos, hogy egy nekem nagyon kedvestől kaptam és akkor olyan kellemetlen rosszat írni róla. Olyan érzés, mintha a kölcsönadót bántanám,  holott dehogyis.

Szóval, ez a könyv csapnivaló, még akkor is, ha Chilianyánk elragadtatással írt róla. Először is nem szeretem, ha a főhős nevét még nem tudom, de a második oldalon járva azt már igen, hoyg nem veti meg az orális szexet. Nem ezzel van a baj, hanem, hogy de tényleg, ez ennyire fontos, hogy nekem már itt tudnom kell róla? Még azt sem tudom, ki ez a nő, milyen az élete, hoyg hívják, meg még semmit, de ezt már igen.

Itt felhúztam magam és dühödten olvastam végig,  de minden oldalnál azt éreztem, hogy mindjárt bevágom a  sarokba,  szóval, kijelenthetjük, hoyg nem tetszett.

Iszonyatosan zavart a mondatképzés, végig az egész könyvben, egyszerűen hiányoztak a névelők. Mondok két  példát:

" Epertől és tojástól karomon csalánkiütés, tejtől minden szál hajam égnek áll." vagy:

"Padlizsánkrém nem nagy ügy, lényeg a füstös íz."

Nekem egy halom helyről hiányzott a névelő, a beköszöntőhöz pont ez kellett még és hát az az igazság, hogy a történet valahogy... mintha nem lenne szerkezete, csak néztem, hogy most mi van, mit mondott? Mintha nem érteném, amit olvasok. Szövegértés: hármas alá.
Emellett a rövid mondatokkal elképesztően pattogósra sikeredett az egész, felsorolás töményen, tiszta dedó.

Egy fiatal, zsidó nőről szól egyébként, van benne nem kevés kulturális / történelmi / vallási érdekesség,  ráadásul süt és főz a csaj, szóval, lehetne ez éppen jó is, de (számomra) valami szörnyű a stílus, elképedve olvastam és ez azért szomorú. Jó, Upius, mit várok, oké, na de azért mégis.

Most ezek után nagyon ne csodálkozzunk, hoyg kettest  (sem) adok neki.

(közben rákerestem, tessék, ugye?? mondom én)

naplemente

belógatott CD-vel. na jó, nem is.

utána

Én a wampon remekül, de tényleg,  jól van, hoyg 4-kor menetrendszerűen meguntam / elfáradtam és én akkor már csak haza leginkább, de még utána is annyi jóban volt részem.

Nem fogok álszerénykedni, lett egy szuper bevétel, ami éppen jókor és nagyon jókor, de azért komolyan, hát milyen vásárlóim vannak, hoznak horgolt nyuszit, baglyokat, meg csokikat, hozzák a humorukat.Én ennyit wampon tán még soha nem nevettem, az hizlal? vagy fogyaszt? vagy hogy van?

Mondjuk, még nem pakoltunk ki a kocsiból, benne a tegnapi cucc, sztem egy wampos sem ilyen rendetlen, mint mi, én ma még rá sem néztem, annyira elfáradtam.

wamp!

Eddig az volt a menetrend, hogy wamp előtt késő estig (meg amennyivel tovább) készülök, és akkor még jön a pakolás, ezt is vinni kell, meg azt is, összeírni, listázni, satöbbi. Ágyba dőlni..

A mai az első olyan alkalom, hogy délután késznek nyilvánítottam magam, délelőtt befejeztem, amit be kellett, délután összepakoltam, összeírtam, listáztam, satöbbi. Elmentem futni.

Ez azért érdekes, mert nem úgy esett meg mindez, hoyg irgalmatlan sok táskával lettem kész és úgy gondoltam, hogy már nem kell több, hiszen ilyen nincs, nyilván, hanem úgy, hogy készen lettem jó sok táskával és azt mondtam, hoyg oké,  itt a vége, nem fogok belepusztulni, szeretném magam megfuttatni, szeretnék egy filmet megnézni a férjemmel, (végre) egy rendeset aludni és kész, ennyi.

Félelmetes, ahoyg kezdek felnőni.

 

Holnap tehát wamp, JOY-kuponnal és / vagy blog/FB követőként 20 % kedvezmény jár a vásárlóknak, szerintem ez elég jó lehetőség. Valahol a második emeleten leszek, szerintem gyertek.;)

koherencia

A férjemnek meg tegnap szóltak, hogy ma reggelre jön egy meló, de csak 7 megrajzolandó cucc (story-board, csak a kidolgozottság érzékeltetése céljából mondom) és 6-ra kellene megcsinálni. Ehhez képest délben érkezett, 9 darab és délután 4-re kellene elkészíteni és akkor mondta, hogy az nem fog menni, mission impossible.

A másik oldalon szerintem az történhetett, hogy az ügyfélnek már beígérték a prezentációt, tehát muszáj megcsinálni és elkezdték sorban hívogatni Zét, a végén már teljesen szabad kezet adtak neki, de a legviccesebb az volt, amikor az egyik rábeszélő kolbászt ígért neki, csodás házikolbászt*, hogy azért bármit érdemes elvállalni. Ezen annyit röhögtünk (rajzolás és varrás helyett, ugye),  mert mondta, hogy ez már olyan, mint amikor a kutyusok jellemzésébe beírják, hoyg étellel motiválható, én meg mondtam, hoyg szerintem vezessük rá a  névjegykártyájára mint apróbetűs szöveget. A lényeg úgyis mindig abban van.

És akkor, hogy szöveg és kép teljes koherenciátmutasson, még bebiggyesztem ide a nyári változat újabb példányát annak örömére, hoyg végre engedett a blogspot képet feltölteni.

 

* természetesen ennél a pontnál beadta a derekát

párban

Már az is szép, hogy azt írtam a lekvár címkéjére, hogy (talán) vaníliás eperlekvár, de hogy a férjem ezt úgy olvasta, hoyg (talán) articsókás eperlekvár, az szerintem az sokkal jobb.

töpreng

De most már tényleg el kell gondolkozzam, hogy legyen-e támogatói gomb ezen a blogon vagy legyenek-e reklámok (ostrom alatt vagyok, jönnek a levelek és felsejlik bennem Eger ostroma, mert az már igaz,  hoyg végül mégiscsak bevették a várat a törökök, de bennünk akkor is a hősiesség maradt meg, hogy visszavertük a gaz ellenfelet, én is így szeretnék az utókornak megmaradni), meg az is kérdés bennem,  hoyg miről lehet írni és miről nem.

Ki dönti el, ki dönti el- jó vicc, hát nyilván én, ezért magamat kérdezem ám, csak hangosan.

summer edition

nyári változat!

 

 

flash

Az van, hogy hirtelen válságba kerültem, önmagammal, a pénztárcánkkal és egyebekkel,  egy kis ízelítő, hogy például a férjemnek a januárban az MTV-nek végzett (sürgős) munkáját a mai napig nem fizették ki, kiderült, hogy valami biztosítás nincs befizetve két hónapja és nyilván azért nem tűnt ez fel, mert nem maradt meg az a 2x összeg,  a két éve felújított tetőnk ma reggelre minden rossz előérzet nélkül egyszercsak megadta magát és beázott a konyha, a felnyitott szilva chutney-m, amit finomként zártam le, szörnyedvényként nyitottam fel, a tegnapi futás valami egészen tragikusra sikeredett, nem haladok a munkával, miközben tényleg rengeteget dolgozom, nem érkezett meg a várt anyagrendelésem, kiderült, hoyg elszakadt az egy szem nyári nadrágom, ami még rám jött, érkezett tegnap egy telefonos invitáció egy egyébként kedves eseményre, csak éppen a középpontban álló személyt 10 éve nem láttam,  kicsit sem kínos, hogy nincs jó megoldás és mindehhez pedig  nincs itthon egy nyamvadt erőspaprika sem.

És hát nem nyafognék, de most már késő.

elmondanám

Elmentünk hát Győrbe, mert Győrbe menni jó. Mit jó, a legjobb. 

Volt ott dolgunk, ami szintén jó volt!, de ez  (mármint az én dolgom) eltörpül amellett, hogy újra megnéztük, melyik házban élte élete első  éveit a kis Zolika, aztán melyikben a  már nagyobb, hogy hol rúgta a flasztert, hol kezdett el focizni, honnan hová kellett futnia, melyik kapura mit rajzolt, melyik oviba járt, az ovi udvarán melyik ficakban játszott, hogy hogy jutott el a háztól az oviba, aztán az isibe, sőt, még az is volt, hogy az általános iskolában ma már igazgatónő az egyik volt (ált.iskolás) osztálytársa, így aztán azt képzeljétek el, hoyg bementünk minden egyes terembe (két szintes),  mert minden egyes termet kinyitott nekünk, megnéztük a termet, a padokat, a táblát, a dobogót, a székeket, a falakat, kinéztünk minden egyes ablakon. Bementünk a tornaterembe, a menzára (festettek, nagyon örültek nekünk), a könyvtárba, a WC-be, a szertárba, a pincébe. Az udvarra (ott rúgta..)

Megnéztük a régi ház kapuját, mert oda Zé kisgyermekként felrajzolt ceruzával egy versenyautót, ennek 40 éve, s vajh megvan-e még. Nem volt meg, ami nagyon nagy kár az utókornak, talán ha a művészpalánta nem grafittal rajzolta volna fel - egyébként az 5 évvel ezelőtti (hasonló) túra során még megtaláltuk, lefényképeztük. 

Megnéztük a Vaskakast, mert oda járt először rajzolni tanulni, megnéztük a Cimóék házát, a Berciékét, a Tomiékét, a Pál Dávid-ékét, a Teca néniét. Meg a mindenkiét. 

Hazafelé én elaludtam.


Update: szóval, mi ezt pár évente megtesszük és én nézem és nézem. eddig a gyerekeink is nézték, de azt hiszem,elég volt nekik, mert pl.mikor Győrben róttuk az utcákat, éppen hívott a Luca és mondtam, hol vagyunk és elhallgatott, majd megkérdezte: és megnézitek papa ovijait, iskoláit???

egy a béke

A mai napról azt tudom mondani, hoyg szeretném, ha feljegyeznék a jótéteményeim mellé azt is, hogy én vagyok az a feleség, aki huszonötödször is megnézi, hol járt iskolába a férje és huszonötödször is áhítattal nézi a szent helyet.

Ebben viszont úgy elfáradtam (huszonötödszörre is),  hogy meg kell néznem valami filmet.

Volt más is, majd holnap.

hétköznapi

Anyák napja?

Amikor azt mondja a Legmacerásabb Legkisebb, hogy mama,  figyelj, de most tényleg figyelj ám, elmondom, hoyg mi van, mit lehet választani és te meg mondd meg, hogy mit szólsz te mindehhez, jó?, nem befolyásol ám a véleményed, mert úgyis én döntök, de mama, azért figyelj, jó, mit szólsz te ehhez, szerinted?

Vagy amikor a Legnagyobb felhív, hogy mama, minden rendben?, rosszat álmodtam éjjel.

Vagy amikor a Középső átküldi ezt a képet.

Nekem nem jutottak ömlengős kölkök. Szerencsére.

(persze, felköszöntődtem, tehát nem savanyú a szőlő)

ím, lőn, nem hófehér

Sajnos, a lelkem sem, elkezdtem káromkodni. De csak magamra szórom.

JOY

Itt még nem is mondtam, pedig elég lényeges, hogy a következő vasárnap ott leszek a wampon, de ez mind semmi, mert úgy van, hoyg éppen JOY-kuponos akció lesz. Ez olyan, mint a Glamour-os hétvége, amikor az emberek bizonyos hányada úgy érzi, nem élhet tovább 25 zokni, 5 nadrág és 12 bugyi nélkül és ezt mind egyszerre megveszik, mert rengeteget spórolnak. Tudjátok, minél többet vesznek, annál többet spórolnak. Mondjuk, a házbéli fordítása ennek úgy szól, hoyg spórolni is csak az tud, akinek pénze van.

A lényeg, hogy most a wampon is leszünk jó  néhányan, akik ebben bíznak ebben a JOY akcióban részt vesznek, tehát a hivatalos menetrend az, hoyg meg kell venni a JOY-t, és a benne lévő kuponnal lehet nálam 20 %-so kedvezménnyel vásárolni, szerintem ez jó buli, főleg, hogy én kiterjesztem ezt az egészet oly módon, hogy ha nincs magazinos kuponod, de hivatkozol a blogra vagy a FB -ra, akkor kapsz 20 %-ot. Szóval én aztán nem ragaszkodom a kuponhoz, de valamit majd mondjatok nekem, valami kedveset például.

Mert ez így lesz JOY.

(részletek később)

 

van itt ész, kérem

Azt a gordiuszi csomót pedig, hogy hogyan kerülhetném el, hogy ne az izzadsággátlót szórjam a hajamra rendszeresen, átvágtam azzal, hogy golyós cuccot vettem.

álmodni csak pontosan, szépen

A 12 órás beszerző nap közepén egy bank előtt hagytam Zét, egy fotelben*, s ahogy kell, egy kicsit elaludt, bár ő azt mondja, csak majdnem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a határ közelében kitalált egy filmet. Egy forgatókönyvet. Arról szól, hoyg van egy házaspár (középkorúak, kedvesek, aranyosak, jópofák... mint mi - zárta rövidre), és van egy bébiszitter-közvetítő vállalkozásuk. Egy este érkezik egy sürgős telefon, hogy most azonnal kellene egy babysitter és pár órára, csak éppen az a baj, hogy senki nincs, minden babysitter foglalt vagy nem ér rá és akkor azt mondja az apuka, hogy oké, majd ő elmegy a két kisgyerekhez.Oda is mennek a címre, a házigazda anyuka kicsit tétovázik, de meggyőzik, hoyg nekik is van gyerekük és ő rengeteget foglalkozott velük, no para. Így is történik, a pasi tök jól van a kölkökkel, palacsintát sütnek és más kedélyes jelentek jönnek, majd snitt és éjszaka van. Csemeték alszanak, a pasi is elszunnyad egy fotelben (azt hiszem, itt a visszacsatolás*), azonban arra ébred, hogy valakik motoszkálnak a lakásban, keresnek valamit. A halk és elfojtott beszélgetésből kiderül számára, hogy a házigazda, a gyerekek apukája egy maffiózó és hogy a most a házban lévő férfiak nem vicceskedő típusúak, mivel nem találják a keresett izét, elviszik a gyerekeket. És akkor a középkorú, kissé joviális pasi személyiséget cserél,  felkapja a kölyköket, bevágja az autóba és elmenekülnek, természetesen a minden film csimborasszójának számító üldözéses jelenet közepette.

Állítólag ekkor hívtam fel, hogy kész vagyok, mehetünk, így a részletek, valamint a végső titok leleplezése egy újabb elpilledős napszakra vár, de hát nem is lehet egy ilyen szövevényes forgatókönyvet egy slukkra kitalálni.

Na most ehhez képest az, hogy én pár napja egy személyes átadás - átvételről álmodtam,melynek során azt mondtam a nagyon kedves vevőnek, hoyg tessék, itt a táskád és a 10 kiló liszted, az smafu.