Barátság/Friendship

Az ember ráklikkel azon nőszemély blogjára, akit általában olvas, mit is írt, mit is alkotott, milyen gondolatok kavarognak a fejében, milyen örömei, bánatai vannak, vagy csak úgy, egyáltalán. Mert érdekel, mert jópofa, mert hihetetlenül kreatív, mert mindig vidám, vagy mert éppen most nehéz időszaka van, különben meg jól is ír, és a képei...! Vagy éppen nem, pocsékak (ja, hogy az én vagyok?), de az meg nem számít úgysem, mert másért megyek oda.

Hasonló korúak a gyerekeink, vagy ha nem, akkor én majd most végre mondhatok okosakat; ha meg még nincs is, akkor meg milyen jó lesz, hogy vagyok, ha eljön az ideje... jókat főz és kertje is van, de lehet, hogy nincs. Van viszont nagy lelke. Belefér a világ. És még én is.

Szóval, gyanútlanul klikkelek és egyszer csak ott találom a nevem közvetlenül a barátság szó alatt, Kicsikató blogjában. És akkor én, aki lesajnáltam a virtuális barátság keresőit, meg nem is hittem, hogy ilyen van... örülök. Köszönöm, Katókám...

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

És adjam tovább? Nyolcnak? Adom Anyahajónak (anya, ha jó...), Zsukkának és Zsuzsinak, Beának és Mammkának, Susulának(!), Katafoltnak, Julcsynak. És Katónak, naná. Meg Pákosztos macskának. Meg Szerának. Meg...
És mindenkinek, akiket látogatok fent leírtak miatt. Meg aki látogat engem. Ez a baj ezekkel a díjakkal, megkötik az ember kezét....

There are some blogs I like visiting. Because the owner always has a lot of new idea, I am interesting what she prepared last night, she usually has good thoughts, I am courious of her joy or she has a complicated period in her life and I would like to write some words of comfort. She is always happy, imaginative.... and she is talented in writing and what wonderful images she has! Or not, they are terribile. It's just as well.
We have children at the same age or not but I can share practices. She can cook prodigiously and her garden is wonderful! Or she lives in a blockhouse without any garden. But ... she has a big heart and I am in it.
There is a new award about the blog-friendship... I have got it by Kicsikató and I should hand on for 8 people. It's not too much. Anyahajó, Zsukka, Zsuzsi, Mammka, Bea, Julcsy, Susula (!). And Pákosztos Macska. And Szera. And... for everbody who is read by me. And who reads me.

I have never believed in the virtual friendship. So far.

Mesés...

Na mármost nyomon követtem a "mesés blog"-díjak átadási hullámát és meg kellett állapítsam, hogy azok kapták, akiknek egyébként én is adnám, mert számomra (s olybá tűnik, hogy másoknak is) valóban csodásak, mesések, inspirálóak, elgondolkodtatóak, netalántán még szórakoztatóak is , esetleg a nyelvi leleményük, gazdagságuk is megemlítendő.
Szerika úgy vélte, én is ezen kategóriába tartozom, eszem ágában sincs visszautasítani (köszönöm!), mindazonáltal van kritikai érzékem (önkritikai pláne), így látom én, hogy van ezen még mit javítani. De... amint a sok kötelezettség közül legalább egyet letudok, eljön az én időm. Ezt úgy nyár körül gondolom, optimális esetben. :o)

Viszont akkor a függőségeimről:
- kávé (amióta Szerikánál olvastam, hogy 1 kávé 1 napi meló a májnak, azóta azért kicsit aggódom az én átlag 3, erős idegállapotban 4-5 kávém miatt, szegény máj)
- könyv (de ez teljesen pozitív az előzővel ellentétben)
- édesség (sztresszoldó, legalább ennyi jó nekem is legyen, meg endorfin, meg minden- én meg tudom magyarázni, miért kell nekem)

Most írhatnám, hogy varrás, kötés, főzés... de némi ciklikusság figyelhető meg a hozzájuk való viszonyomban, akkor meg már nem is függőség. Mert varrni kell, nem a hasznossága miatt elsősorban, főleg, ha olyanokat alkotok, mint a legutóbbi, hanem mert alkotás, mégha az én esetemben ez időnként nem is valósul meg.
De. De időnként (ha éppen választanom kell) szívesebben olvasok, mint varrok, vagyis akkor ez most vegytiszta függőség vagy szimpla vonzalom?Azt viszont mindennap érzem, hogy ha nem varrok valamit, akkor megőrűlök.
Hasonlóképpen vagyok a főzéssel is, én azt is alkotásnak tekintem, de a vasárnapi főzések némiképpen csökkentik a lelkesedésemet, amit erről már írtam vala.

És igen. Függőségem teteje a párom, immáron 22 éve, illik ilyet írni?Ez viszont a tökéletes szimbiózis (a szemüveg csak részben), na, erről többet nem írok.
És függőség nyilván a gyerekeim is, egy anya esetében ez teljesen természetes, éppen tegnap éjjel olvastam egy regényben, hogy "önmagamból annyit fektettem az életükbe, hogy testem és tudatom soha, egyetlen pillanatra sem vált külön tőlük." Mindezt triplán, ugye.


Most kinek dobjam?A lemaradók nehézsége, hogy az általa látogatott mesés blogok már elkeltek, de azért még jut is, marad is. Nekem mesés
- Anyahajó blogja (de kár, hogy nem kicsik a gyerekeim, milyen tapasztalatcsere folyhatna)
- Zsukka blogja (nincs UFO-ja , jól olvastam?)
- Fűszeres Eszter blogja (csak rá kell nézni)
- Bea blogja (hasonló gondolatok, fogok is írni egy bejegyzést a szétválogatott életünkről)
- Mártanéni blogja (mert frappáns, nem ömleng, mint én, akkor szól, ha van mondandója, ja, hogy még miket is alkot?... hát ezért)

És varrtam is a héten, ma befejezem (ha a családom is úgy akarja), azt is fel szeretném tenni, ezen túlmenően (amint azt már jeleztem) szeretnék írni a szétválogatott életünkről, s miután többedszerre olvasok egy remek könyvet, azt sem szeretném kihagyni. Talán a hétvége az én időm blogírás szempontjából.

Blogbarátság

A történet ott kezdődik, hogy néhány hónapja elkezdtem blogot írni. Először arra gondoltam, hogy ez milyen jó, mert naplóként is működik és majd ha hosszú idő múlva vissza-visszaolvasom, akkor elcsodálkozom, mi minden járt a fejemben, mi aggasztott, mi okozott derültséget, mi keserített el az elmúlt időben. Nos, visszaolvasásra még nem került sor.
Viszont. És itt annyi mindenről kellene írni, persze, nem a csöpögős stílusban, hanem tisztán, egyszerűen és legfőképpen őszintén. Nem hittem a virtuális barátságokban, abban sem, hogy az internetnek van valamiféle közösségteremtő ereje, mindig arra gondoltam, hogy az keres és köt ilyen helyen és módon barátságot, akinek a való életben nem igazán van rá módja, lehetősége, kedve, ereje vagy éppen akármije. Mert ugye, itt mégis mások vagyunk, mint igaziból, megválogatjuk, amit leírunk, nem azonnal válaszolunk és fontolgatunk is, ellenben, ha szemtől szembe vagyok valakivel, esetleg az is kicsúszik egy erős felindulást generáló beszélgetés során, amit nem úgy, csak a körülmények, a szituáció, stb.

És persze, hogy magam is olyan blogokat olvasgatok, amelyek tartalma, a mögötte álló ember személyisége, érdeklődése vagy éppen családi viszonyai érdekesek a számomra. Tetszenek az írásai vagy amit éppen varr (köt/horgol/fest/hímez). Ahogy gondolkodik. Ahogy őszintén ír. Ahogy egyre jobban megismerem, a személyisége jegyei először olyanok, mint egy pullóver- zárt, kész, statikus. Aztán kiderül, hogy a pullóver sorokból áll, azok szemekből, ott a fonal és a készítőről még nem is beszéltem. Kiderül, hogy a pullóver meleg, puha, és nekem is igen jól áll(na), bár minimum méretbeli különbség van. És mégis.

Nos, erről szól nekem a blogbarátság. (És igen, láttam mások blogjában egy csomó szépséges díjat, nekem egy van, a legjobb.)

És ha most tovább kell adnom 8 embernek, akkor nem tehetem meg, hogy 8 embert tüntetek ki, hiszen éppen nem a számszerűség a lényeg. Mi legyen a szelektálás alapja? Hiszen kapták már meg olyanok, akiknek én is adnám, másrészről meg még mindig több, mint 8 olyan ember van, akinek adnám. Ötleteket várok, mi alapján válogasssak az oldalsávomban megjelenő listából.
Arról nem is beszélve, akitől én kaptam, Mammkától...