2014. február 18., kedd

hát szóval

Persze, én pontosan tudom, hogy  mennyire disszonáns az előzmények ismeretében leírni azt a helyzetet pozicionáló mondatot, hogy most éppen Hollandiában ülök egy tatárbifsztekes vacsora után (fagyi is volt), pedig tényleg így van és tényleg nem is tehetek róla. Én, kérem, szokásom szerint, sodortattam, s ide köpött ki az áramlat.
Az egész szerdán kezdődött, most meg már itt is vagyok, de emlékezhetünk, így szoktuk utazásaink egy részét megejteni, nem szeretünk előre gondolkodni, az sok energiát elvesz. Mindenesetre egyedül jöttem, Zé tartja otthon a frontot, elvégre nincs pénzünk, ami van, azt éppen herdálom elfele, bár a mai vacsora beszerzésekor meg kellett állapítsam, hogy otthon  ez a vacsora ennyiből nem jött volna ki. Elképesztő.

Természetesen a Legkisebbről van szó, az állandó jégzajlás nála valahogy alapzaj, de most az egyik jégtáblára egybekerült egy jegesmedve és egy pisztráng, valahogy partot kellene érni oly módon, hogy mindketten folytathassák útjukat. Oldja meg, aki tudja, én lassan feladom. 
A feladás úgy történik, hogy nagyokat sétálunk, bringázunk  és beszélgetünk, én már többet tenni nem tudok, csak szeretni, szerintem úgyis ez a legfontosabb, nemdebár? Ja, vitázunk is szépen. És ölelgetjük egymást. Meg még eszünk is.


Terveink szerint holnap bebicajozunk az imádott Utrecht-be, remélem, elég felvágósra sikeredett a valójában csak 5 km sejtetése, délután meg talán futni kell. Mindezt kizárólag többes számban, mert ma nemcsak apacsszavamat kellett adnom a Kölöknek, hogy a héten én nélküle sehova, de még kezet is ráztunk rá, ekkor történt meg az, hogy felsejlett előttem a legrémesebb kamaszkor, amikor minden voltam, csak cuki anya nem.
Ha elég sokat várunk, mindenkiből lehet nagyságos asszony drága mama.


10 megjegyzés:

  1. Nna, ezt örömmel olvastuk, csak így tovább! :o)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Nekem a középső a legkacifántosabb. Jó régóta várok, de még nem értünk célba! Akkor ne adjam fel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még ne, türelmesen várjatok! az rosszindulatú, ha azt érzem, végre valaki kimondja rajtam kívül, hogy neki is van kacifántos gyereke? csak nem. :)

      Törlés
    2. Nem rosszindulatú, mert ilyenkor én is megnyugszom, hogy nem vagyok egyedül, és talán már nem sokára itt a szép világ.

      Törlés
  3. Nem baj, ha lesznek buktatók, csak igyál 100 %-os málnalevet, mert az olyan jó.
    (A kacifántos gyerekekről meg csak annyit, hogy nekem a nagy is még csak 4ésfél, de már tudjuk, hogy kacifántos. Hogy ki fogja készíteni a környezetét, és hogy ha nem az én fiam lenne, hát én néha nem bírnám ki. És ennek az égadta világon semmi köze a szeretethez.)

    VálaszTörlés
  4. Volt egy bezzegcsalád az ismerőseink között. Amikor náluk bekövetkezett a papírformától eltérés, akkor a májamban azért éreztem valamit. Pedig nem vagyok rosszindulatú természet. Amúgy a gyermeknek vannak jó tulajdonságai, csak valahogy a többi tulajdonság elnyomja.....

    VálaszTörlés
  5. Itt is van kacifántos is, bezzeg is. Néha kis időre szerepet cserélnek. Nem unatkozunk, na. És nem is kicsik már, mindkettő adult et vacciné, ahogy a franciák mondják.

    VálaszTörlés
  6. adulte. ha már villogtatom itt a franciatudásom, hát legalább helyesen :P

    VálaszTörlés