2012. február 19., vasárnap

Verselde

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

49

Még most sem szoktam meg egészen
hogy torkom van, gyomrom, belem
mit anyaggal tömök naponta
és csak ezáltal létezem.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy minek olyan lényeges
ezt vágyni, amazt elkerülni
s hogy szeressenek és szeress.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy látó-, vagy rágó-tagod
szépnek, vagy csúnyának tekintsem
és hogy van élő és halott.

Még most sem szoktam meg egészen
hogy teljest föl nem foghatok,
hogy csak a részek kavarognak
és rajtuk túl nem nyúlhatok.
 
 

8 megjegyzés:

  1. Végre!

    Megörültem a versnek.:)

    VálaszTörlés
  2. Még nem is olvastam ezt a gyönyörű verset! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. ki ne hagyjuk pedig!

    ne nekem, WS-nak, tudod :)

    VálaszTörlés
  4. Nahát, ez az egyik kedvencem W.S.-től, de jó viszontlátni! Pillantás az (anyagi) életre az örökkévalóság szemszögéből... Nagyon örülök, hogy Te is szereted (ezt is) - természetesen tiszteletben tartva, hogy Neked egészen más gondolatok juthatnak róla az eszedbe! :))
    Luca

    VálaszTörlés