A lekvárfőzést, azt én nagyüzemben űzöm, baracklekvárt hogyan másképpen, szilváról nem is szólva, de azért én meglehetős klasszikus felfogásban teszem ezt, időnként megbolondítom az alanyt vaníliával, fahéjjal, amarettóval, de ez mind a belátható kategória, nem távol-keleti utazás, csak a biztos Európa, ilyen veszélyes kalandor tudok lenni, bizony. A Befőzök Eszter... hát ő nem viccel, világjáró, mondjuk így, nekem még azon is tépelődnöm kell, hogy írom a kumquat-ot, karobfát még nem is láttam tán, a GingerAle-t viszont ismerem, halk sóhaj. A múltkori wamp-ra hozott nekem csillagánizsos málnazselét*, én pirítóson falom be, meg magában is, csak úgy, menetközben, igaz, célszerű rögtön kiskanállal megközelíteni a hűtőt, de ebben én gyakorlott vagyok. Hozott még chiliszószt, én a chiliért élek s halok, tudnivaló, ez pedig olyan, hogy amikor jobban lettem, akkor gyógyszerként használtam, de arról nem készült fotó, mert nem éreztem illőnek a belemártogatott virslit. Rák nem volt itthon. Éppen. Sem.
És Eszter márciusban is kijön hozzám állítólag, khm.
*a fotón a hiányzó első három betű a következő: m - á - l
Örülök,hogy újra itt(bővebben)!Jobban!és reggeliztél is rendesen!Kakukkfű teát is ittál?Hiányoztál!-de tényleg:)
VálaszTörlésVasárnapi vers nincs?
Köszi a tippet, elmentettem a blogját. De nagyon guszta! Megkívántam ezt a pirítós kombót, be is l(a/e)k(m/v)ározok mindjárt.
VálaszTörlésHuuu ezt én is falnáááám. A blogot meg kukkantom is. :)
VálaszTörlés