2012. október 30., kedd

Érzéssel töltsd meg a kesztyűt

Odafelé vittünk magunkkal mindenféle dolgot Virágnak, ebből tetemes részt foglalt el a lovaglófelszerelés, vitt már valaki lovaglócsizmát bőröndben? Csodás. Berakja az ember és néz, hogy a többi cucc hová is menjen. Nem baj, Virágnak szüksége volt rá, ment még mindenféle könyv is, ami terjedelemben nem vészes, súlyban annál inkább*. Nem baj, mondtuk, majd hazafelé...!, lötyögni fog a ruhánk benne.
Erre azért nem került sor, mert pl. vettem egy helyre kis cipőt a Waterlooplein-en (igen, igen, az ócskapiacon), amikor lehajoltam érte, még 10 euró volt, de mire a kezembe vettem, már csak 8.  Ilyen keményen alkudozom. Meg sem kell szólalnom. 


Na, a táska meg úgy került hozzám, hoyg a Legkisebb utolsó nap** (éppen az ócskapiac bejáratánál)  hozott egy pár táskát nekünk, küldte a testvéreinek, meg nekem és ott azonnal megnézegettük (türelmes nálunk mindenki) és nagyon jók voltak, mind nagyon jó volt, ennek szerepe van a történetben, ennek a minőségjelzőnek. 
Az történt ugyanis, hoyg kettéváltunk, mi Virággal mentünk ócskapiacozni (itt lőn a cipő), Zé pedig még elrohant egy újabb Rembrandt ecsetért (ez a mozzanat többször ismétlődött az 5 nap alatt), hogy majd a Central Station-nél találkozunk. Ő vitte a táskás táskát, hogy mi ne cipekedjünk. Mi hamarabb értünk oda és  vártunk.  Meg vártunk.
Zé befutott végre, de mire kiült volna az arcomra a megkönnyebbülés, ordította messziről, hogy elhagyta a táskákat, most visszarohan, hátha az üzletben történt az eset. Volt 15 perc zárásig, az üzlet meg valahol Amszterdamban. Elrohant a Central Station-ről úgy,  hoyg előtte villamossal érkezett oda, végigrohant pár utcán, befordult itt, majd ott és nemhogy odatalált, de még az üzlet is nyitva volt. Berohant, felkapta a táskát és kirohant, visszafutott hozzánk,  diadalittasan rázva a csomagot.

Ezalatt Virág meglehetősen vihogott, de én azért eléggé megroskadtam, mondván, minek néztük meg azokat a nyamvadt táskákat, legalább ne tudnám, milyenek. A Legkisebb rekonstruálta a történteket, szerinte az apja kapott ecsetet és ezen az örömön elmerengve egyszerűen elfelejtkezett a plusz csomagról. Ismeri szüleit. Pontosan így történt, Zé-nek kinyitották a Rembrandt akvarellecsetes fiókot és onnantól delete, elhomályosult szemek, elborult elme. De szerencsére volt ecset..!

Na, ezekkel a táskákkal tömtük meg hazafelé az egyik bőröndöt.



* azért az lényeges, hoyg nem repülővel mentünk, hat nappal az út előtt már nem nagyon volt rá lehetőség, szóval, busz. 20 óra. nem volt vészes, de havonta mégsem akarnám.

** amikor már nem nagyon találkoztunk volna, mert ő dolgozott, de mégis elkérte magát, hogy velünk lehessen

9 megjegyzés:

  1. Ó, hát kár lett volna bármelyikért is, ha nem hoztátok volna el, vagy ha Zé...
    De nem így történt, hál' Istennek... :)))

    VálaszTörlés
  2. ez a cipő szuper! A táska sem rossz, de a cipő az fantasztikus!

    VálaszTörlés
  3. Ezeket az élménybeszámolókat olvasva egyre többször jut eszembe milyen szerencsések vagytok ti családilag. Ahogy vagytok egymásnak és hogy ÍGY vagytok egymásnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagyunk ám ÍGYEBB is, de az tény, hogy sokat nevetűünk és ez egyhk legfontosabb

      Törlés
  4. Jaj, ezek a férfiak ! :D Jót nevettem, így reggelről :D

    VálaszTörlés
  5. Most, hogy visszatérő főszereplő lett belőle muszáj megkérdeznem, hogy a Rembrandt ecset az milyen?

    VálaszTörlés