2012. október 28., vasárnap

hangulatember

Nem mondom, hogy kinevetnek, de azért szeretnek mosolyogni a családtagjaim, hoyg miket fényképezek, gondolom, az általánosan elvárt az, hogy épület, tér,  emberek, ha máshol vagy,  illene így. Én meg ebben nem hiszek, persze, könnyebb azt mondani és főleg, egyszerűbb, hoyg nem tudok tereket fényképezni, szoktam ezt is mondani, ezt mindenki érti, én meg hajlok a megértetés felé, de azért ha belenézek a fényképezőgép keresőjébe, nagyon ritkán találok ott tért. Könnyebben észreveszem a részleteket, elveszek bennük, nem tudok távlatokban gondolkodni, ez is de jól hangzik, lehet rajta nevetgélni másokkal, miközben az igazságtartalma meglehetős. A fényképed te magad vagy.

Így hát hangulatok vannak a gépemben és főleg, a struktúra nekem látens szerelem, a bringa evidens, a víz elkerülhetetlen, a városok pedig kínálják magukat, s néha merítettem is belőlük, ahogy kell.

Például nem felejtem azt a délutánt, amit a Waterloopein-en töltöttünk, üldögéltem a csatorna partján, miközben Zé elrohant Rembrandt ecsetért, Virág pedig még nem ért oda (közönséges délután, amikor nem történik semmi), ott ültem egyedül egy nagyvárosban, és semmi dolgom nem volt, semmi, csak néztem és szívtam magamba a körülöttem lévő áradatot.  És néha kattintgattam.


4 megjegyzés:

  1. neked jó szemed és különleges érzéked van a részletekhez, ez a kép is ... csodás a fény, ahogy átsüt... de még a blogbejegyzéseid is mind olyanok, mint apró részletek, töredékek egy regényből:)

    ami még nekem érdekes: a Julie&Julia pontszáma:))) én végig sem tudtam olvasni, pedig még filmre is érdemesnek tartották!

    VálaszTörlés
  2. de,ott van! 2, 3- de azt hiszem, csak azért, mert éppen hazaértünk és nagyon friss voltam, tele élményekkel és csodával és jószívű voltam,meg kegyes. még írok róla. ezt a vackot!:((

    egyébként pedig: köszönöm.....

    VálaszTörlés
  3. A képeid gyönyörűek, nehogy máskép kezdj el látni!!! Elmondom miért szeretem a képeidet jó? Lelkük van. Hangulatok van. Élnek. Nélkülöznek minden sablonosat.

    Nem is tudok elképzelni szörnyebb képet annál, mint amikor egy szép tájat, épületet, bármit kitakar egy vigyorgó ember.

    Velem is viccelődtek pár évig: Biztos ezt a szigetet is (mindíg görög szigetre megyek, mindíg másikra) kibérelted,nem is volt ott senki! Vagy: Á, lefotóztál egy csomó katalógus képet, hogy azt mondhasd ott voltál!
    Emberek? Neeem, nem értük megyek:) Vártam már több mint fél órát, csakhogy imádott romom végre egyedül legyen, és lefotózhassam:)

    VálaszTörlés