össze

Nem kellene sokat írni a blogba, nagyon nehéz átolvasni az összefoglalóhoz. De én kemény legény vagyok.

újraolvas

Hiányos műveltségünk mondathatta velünk a két órás repülőút másfél órásra való csökkenésekor, hogy a nyugati széllel érkezett (a Legkisebb),  mint Mary Poppins, hiszen tudvalevő, hogy keleti volt az a szél. Viszont két órás különbséggel, összebeszélés nélkül mind az apa, mind az anya ezzel fogadta gyermekét, aki vihogott is ezen eleget.

időzítés: csillagos ötös

11-kor száll le a Legkisebb gépe, édesapja összeszedi és szerintem fél 1-re itthon is vannak, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi hidegrázás és rohadt fejfájás nyomvonalán haladva addigra szépen hányni is fogok.

csak amikor benne vagy, akkor derül ki minden

A tegnapi sétát például úgy képzeltem, hogy ropog a hó a lábam alatt, szívom be a friss levegőt, tisztul a tüdő és tágul a tudat - helyette nagyon kellett figyelnem, bokánál tovább  ne merüljek a mocsárban, miközben tüdőtágítás címén Zsöminek ordibáltam, hogy ne menjen a lovakhoz/birkákhoz/kutyákhoz/emberekhez.

Vagy például a december, hogy azt képzeltem,  majd a két ünnep között lesz takarítás, rendrakás, kötés, olvasás, filmnézés, ehelyett Maslow piramisának legalsó szintjén éppen hogy leledzem. 

Breathing, food, water, sleep, sex.

(excretion)

Egyszerű az életem, pár szóval le tudom írni.

bírjuk a nyugalmat

Én még sose nem is láttam, nemhogy kaptam volna egy óriás doboz Lindt pralinét. 

Eddig. Egy barátnőmtől.

végezetül

Szupercsapat vagyunk, azt kell mondjam. Először is sokáig aludtunk, Zsömi addig a szemét nem nyitja ki, míg nem kezdünk el halk, nyöszörgő hangokat hallatni (hány óra lehet?), utána viszont ő, velünk ellentétben azonnal friss és üde. Meg kell tanítsuk kávét főzni.

A sok alvás után felosztottuk a tennivalókat, hát igen, volt, ami lekerült a listáról,  fel pedig semmi, de végülis készen van a tiramisu, lett alapos porszívózás, dolgozószobában már nyoma sincs a több hónapos hajszának, olyan, mintha nem tegnap fejeztem volna be a munkát, ha valaki most belépne, nem hinne nekem, nagyon durva. 

Lett halászlé is, bevásárlás is, ágyneműcsere is, mosogatás is, bepakolás holnapra is, ebéd is, és ami a fő, elvittek engem sétálni, erdőbe, deres erdőbe, menjetek deres erdőbe, csöndbe, te jó ég, milyen jó is az.

A Középső azt mondta, 24-én sokáig kell aludnom és majd ő hoz nekem ágyba reggelit, ez még akkor is szívmelengető, ha tudom, hogy esetleg fordítva lesz. A Legkisebb a századik faluba kerekezik el az édesapjának Rembrandt festékért (még NL). A Legnagyobb szokása szerint nagyon titokzatoskodik, soha nem árul el semmit, pedig én nagyon ravasz és váratlanul nekiszegezett kérdésekkel bombázom.

Helyére kerül a  világ. Bennem is.

feeling

Határozottan karácsonyi érzésem van.

szaggatottan, de már jön

Azzal, hogy letudtam az Év Utolsó Megrendelését, mely egyben az Év Legnagyobb Táskája volt, határozottan érzem a megkönnyebbülés szétáramlását, bár a szétáramlásba más* is besegíthetne, azonban kiderült, hogy elfelejtettük. Pótlás köv.

Fenti címen egy férfitáska fut, hát én le sem merem írni a méreteit, mindenesetre a wizzair kézipoggyász kategóriáján kívül esik. A képen csak a méretbeli összehasonlítás céljából van egy normál laptop táska.

Továbbá az is történt (avagy történni fog), hogy holnap délelőtt befejezem az utolsó wampra való termékeket, terv szerint idén már nem dolgozom, ami azt jelenti, hogy elkezdhetek takarítani.  22-én délután és 24-én délelőtt gondolom elvégezni az éves nagytakarítást.

A fát Zé behozta a házba, bent áll már a helyén, ezt nagyon szeretem, semmi ideges kapkodás 24-én (ne feledjük, hogy akkor én takarítok),  már csak a díszítés marad.

A főzést úgy oldom meg, hogy zseniálisan, na, ez az igazság, még egy kicsit logisztikáznom kell a fogásokkal, mikor mit elő és félig meg (azt se feledjük,hogy 23-án reggel 7 és este 9 között nem leszünk itthon), de a desszert már biztos, az enyhébb felé hajolva kitaláltam, hogy gesztenyés-mascarponés - narancsos tiramisu lesz, mostanában úgy kell megmondani egy étel nevét, hoyg az összes alapanyag benne legyen. Még a narancslikőrön gondolkozom, hová illesszem be.

Mivel  az idei év vége pont olyan sűrűre sikeredett, mint azt elképzeltem és kommunikáltam, s mivel  mindezek ellenére egy barátnőm sem lepett meg  egy tál süteménnyel, kénytelen voltam még egyet nyomni a présen, igazolva az all-in-one minősítésemet és sütöttem tegnap narancsos - csokis kekszet. Ma meg bejglit. Mert persze mindent meg lehet csinálni, csak talán nem mindegy, milyen áron.

A bejgli   minden praktika ellenére sem lett márványos, úgyis mondhatnám, hogy én tudom a trükköt, csak a bejgli nem vette észre, hoyg rajta már alkalmazva lett lészen, de legalább repedt. Ahogy rendes bejglihez illik,  Zé szerint. Még nem tudni, kitart-e Szentestéig vagy sem.

A csokis-narancsos keksz egy része még megvan, a fotó érdekessége a háttérben lévő szimplán hangulatelemnek gondolható, ámde adventi koszorúként szolgáló gyertyaköteg, újaknak elmondanám, hoyg tavaly is ez volt. Ugyanezen gyertyák.  Szerencsére nem égettük el az összeset, mert most  szimbolizálhatja a ráérő időnket.

Mi is van még?

* konkrétan alkoholtartalmú italra gondolok

update

Közben még eszembe jutott, hogy felhívjam mindenki figyelmét, hogy tehát a világvége után még kettőt kell aludni és az év utolsó wampja lesz (a fb-on már napokkal korábban írtam, kár, hoyg itt elfelejtettem), de az semmi, hanem hogy 130-an leszünk az egyik csarnokban (én simán fashion-nek hívom) és 70-en a másikban, a gasztro-ban,  tehát ha minden igaz, 200 ember még legalább dolgozik.

idill

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok mazochista és nem így képzelem ideálisnak a karácsonyi készülődést, meg az is igaz, hogy már februártól, mikor megláttam a wamp naptárat, gondoltam én arra, hoyg ez most hogyan is lesz, 23-án is wamp. Estig.

Közben pedig azt is  el kell mondjam, hogy ez nem a pénz hajkurászásáról szól, főképpen nem arról, hogy azért dolgozom napi 15 órát,  hogy a hawaii nyaraláson mindennapra jusson legalább három koktél (egyebekről nem is szólva), de nem is egy újabb jakuzzi beépítéséről. Másrészről meg azt sem bírom nézni, ha az okos tanácsokkal bírók óva intenek bennünket a hajszától, csak nehogy beájuljunk a fa alá, basszus, miért, van választási lehetőség? 

Szóval, azért dolgozom, hogy ne kelljen január elején sem sírnom, hogy tudjak rendelni alapanyagot, akár  sokat és messziről is,  és azért is, mert szerénytelenül tudok örülni annak, ha a fa alatt én vagyok (beájulva).

És lehet azt mondani, hogy tömegtermelés, de azért én meg azt mondom, hoyg ezt úgy lehet bírni, hoyg minden táskánál arra gondolok, hogy ez valakinek az ajándéka lesz, de jó, és ez  tök komoly. Mármint , hoyg erre gondolok. Ja, meg arra is, hogy de jó, ebből nekünk ajándék lesz

Mindeközben az is van, hogy van fánk, a menü is megvan, a hozzávalók is megvannak, az ajándékok is (szinte) megvannak, hát sütemény, az nincs, ellenben lesz család, lesz együttlét, mégis, nem erről szól a karácsony?

rövid hírek

- egészen jó lett volna ez a hét, ha nem felejtek el egy megrendelést. márpedig.

- Chomsky-t én más kontextusban ismertem meg, de ez sem rossz, vagyis hogy dehogyisnem

- lesz karácsony nálunk is

- például van már fánk és nem a csokis típus

- minden pénz el tud fogyni, ismeritek-e ezt?

- minden wampra hoznak nekem finomságokat a vásárlóim / látogatóim

- mindent meg is ettünk

- nem kaptunk lazacot

- egyes beszerzési forrásaim januártól 45 %-os áremelkedést irányoztak elő

- az ablakmosás már biztos, hoyg elmarad (és nemcsak az)

- 23-án este 6-kor nemcsak az utolsó idei wampnak lesz vége, hanem nekem is a 2012-es munkának is

- mindezek ellenére még mindig szeretem, amit csinálok

- az utolsó utáni pillanatban még kaptam színházjegyet  szilveszterre, így idén szokás szerint

- a Legkisebb 28-án, este 11-kor landol, onnan kezdődik az izgalom II. része

- feldolgozhatatlan számomra, hogy volt a tesco, a rohadt multi, a kizsákmányoló, a magyar dinnyéseket (is) kapzsi módon kihasználó, a nem fizető, a szabálytalanságok sorát elkövető, a gonosz. és van a tesco, a stratégiai partner

- túl vagyok a Terápián, a Castle I. évadján, lassan a II-on is

- téli magazin!

- mennyi jó, kedves ember van! és mennyi nem

- jó lenne, ha a blogíróim írnának. sokat

- még jövök

by the way

Fogok én itt mindenféléket mesélni, még egy kis idő és itt leszek, lesz szó testsúlynövelő wampos látogatókról, meg időtágításról és fizikai/lelki határokról is, most annyit mondok, hogy mivel a ponyva súlytalanságában kifogott rajtam (bárt  elolvastam), s mivel elfelejtettem, hoyg most nem bírok odafigyelőset olvasni, mégiscsak nekikezdtem éjszaka Az emlékezet hét bűnének.

meskete

És mennyire jó lett volna, ha a dupla, apróöltéses*varráskor nem a rossz oldalon vagyok.
De a mesekönyvek egy másik polcon vannak.

légy jó arc

Nem mondom, hoyg egész nap, de azért mégiscsak gondolkodtam a tegnapi történet kapcsán, hoyg most akkor bunkó voltam-e vagy sem és szerintem nem.

Mégis mit kellett volna tennem, hogy ne nézzen annak, akinek, oké, értem, hogy ha Zé megborotválkozik,  jobb lett volna (az ő hibája tehát), az én fésülködésem nem számított volna, mert nem releváns a haj, ellenben az arcszőr, ugyebár, egyébként pedig szép tiszta ruha volt rajtunk, normálisan beszéltünk,  érthetően megfogalmaztuk a kérdésünket, türelmesen vártunk és még a cipőnk sem volt sáros (fagy volt kint). Lehet, hogy ha a várakozás perceit kihasználván, az okos kis telefonomon történő válaszolgatást nyilvánosan és nem suttyomban, az oszlop mögött végzem, jobb lett volna, de azért azon, hogy a telefon státuszszimbólum, már csak túl vagyunk.

Hogy megviselt arcberendezésem van, arról nem tehetek, alapból, génjeimből fakad, amit igaz, hogy megfejelek napi 16 órás szezonmunkával, de éppen azért kell nekem a regisztráció, hoyg minél kevesebbet frusztráljam vele az ügyintézőket.

Azt pedig, hogy a férjem grafikus/szobrász, aki a számomra kiismerhetetlen macintosh gépen dolgozik, magam pedig bloggal, FB profillal, több e-mailcímmel rendelkezem, csak nem írhatom a hátunkra.

kritikán alul

A hetek óta elintézésre váró ügyfélkapu regisztrációra ma került sor, egy meglehetősen rövid éjszaka után és előtt, szó szerint berohantunk a közeli kisvárosba, hoyg akkor gyorsan, de nagyon gyorsan, mert nem érünk rá. Beestünk az okmányirodába, mint két ágrólszakadt, torzonborzak és ziláltak voltunk (előbbi inkább Zé, aki három napja nem borotválkozott, utóbbi pedig én, mert három napja nem fésülködtem), így aztán nem csoda, ha az ügyintéző nő (tipp-topp 50-es, fekete csipkés felsőben, gyönyörű sminkkel és hajszobrászati költeménnyel) úgy magyarázott el nekünk mindent, mintha életünkben számítógépet nem láttunk volna, és akkor jobb gomb, másolás, biztosan csináltak már ilyet. 

Én ezt a gondolatot (tanyasi bérmunkások, commodor 60, az is csak néha) erősítendő, felírtam a magyarorszag.hu weboldal címét, mert bár ő elnéző mosollyal mondta, hoyg szerintem meg tudják jegyezni, legyen jó napja, hoyg segíthetett a modern ügyintézés rejtelmeiben a szemmel láthatólag egy tőről fakadó emberpárnak.

humor. morbid

tolul a vér fülembe s felkiáltok

én meg így az adventben

Nem butlers-es műkopottság, hanem a szomszéd nénitől ránk maradt valódi. Nem tudjuk kidobni.

kieg.

Még szeretném a hány gombostű ment tönkre a kezei között matematikai feladvánnyal kiegészíteni a listát, ha lehet.

nem top, inkább hole. még inkább gap

Nem mintha a számokat szeretném, én a betűkért vagyok oda (és most ne beszéljünk arról, hogy ponyva bestseller-időszak kezdődött, nem tudok odafigyelni erre, betű viszont kell, tehát ez van), de ma azért kimerítettem a valószínűségszámítás rám vonatkozó részét, tippelni bárkinek lehet.

hányszor fakadtam sírva

hányszor éreztem, hogy most sírva fakadok

hány táska van a bal és hány a jobb oldalamon

ha x idő alatt végzek eggyel,  akkor végzek-e a mára kiszabott penzummal

ha végzek,  sírva fakadok-e

ha mindennap bőgök, hányadik napon apadnak el a könnycsatornák

hány éjjel, hány nap van vasárnapig

hány táskával lennék elégedett

ehhez képest hány táska a maximum

ha annyi a maximum, mennyit próbálok kihozni belőle

Etcetera.

két út van előttem

Az utóbbi napokban fölényesen,  kiütéssel győz rajtam a tétova, szerencsétlen, botladozó (folytassam?) énem.

licitáljatok

Fércjutkánál egész hónapban licit van, jótékonyság, tudjátok, ma a közös koprodukciónk került sorra. Reggelre Juditnál elszálltak a korábban elkészített fényképek, ez van, így alakult, a lényeg azért csak látszik, nemdebár?

álmodból felébredve is

Álmodból felébredve is tudj nehezített pályán ( sötétben otthagyott holmik, váratlan helyeken felbukkanó kutya, macska) 15 méteres akadályversenyt futni, ha az este folyamán képes voltál megenni 1 dl chiliszószt csak úgy. Kanállal.

wamp

A holnapi wampon (és az utána következő két decemberin szintén) minden 5 (= öt) forint feletti vásárlás esetén ajándék jár a megvásárolt termékhez.

 

felnőtt tartalom

Ez volt tavaly.  Ez sem Moha Adrienn, de legalább valami.

    

Ehhez képest a jelen.  Én akartam, tényleg, napközben kiszámoltam, hogy 11 körül végzek és utána majd szépen, nyugodtan, mintegy levezetésképpen ráhangolódásképpen majd lesz elcsendesedés, belső öröm. Végülis volt,. csak nem az elképzeltek szerint.

Egyszerűen semmi nem sikerült, de már az első ponttól kezdve, amikor kiderült, hoyg nem elég a méz, elfogyott a szegfűszeg és nem találom a receptet, bár utóbbival kapcsolatban kiderült, hogy 24 év alatt igenis képes voltam megjegyezni. El is gondolkodtam, mennyi minden lehet, amiről azt hiszem, hogy na, azt én nem tudom.

Kb. 150 formánk van, ennyi kell ahhoz, hogy a szokásos 10-et használjuk.

Most jön a java, kendőzés nélküli felvételek.

Azt hittem, ez menni fog, végülis mi ez, vonalak.

Hát nem.

Itt már világosan látszott, hogy egyenest semmiképpen nem tudok.

Miró sírva könyörgött volna a mézesemért.

Elvakult szenvedély .

Némi analizálás után arra jutottam, hogy itt azt próbálhattam érzékeltetni, mekkora küzdelem folyik a petesejtért, miközben a  résztvevők nem veszik észre, hogy a cél a hátuk mögött van.

És a megoldás. Idén a pöttyös a trend nálunk.

letépem a fejeket

Én már csak azt kívánom, hogy álljon a fenekébe 120 saját termék annak a gombostűgyártónak, aki olyan minőséget képes gyártani, hogy egy kihúzással válik ketté a gomb és a tű. S mert drágán árulja, az első kihúzáskor neki is csak a gomb jöjjön ki, a tű ne.

pink