2011. november 17., csütörtök

Minden

valamirevaló sorozatban eljő a pillanat, amikor ellaposodik a  történet, ilyenkor kihelyezik a szereplőket egy távolabbi, egzotikus helyre, ahol új kalandok várják őket, felfrissítve az értük aggódók érdeklődését. Nem egzotikus, de távolinak meglehetős helyszínünk ezúttal Hollandia,  ide repül a Legkisebb, sagánk főhőse, tehát a rövid szegedi, majd a dupla annyi, de még így is csak hat naposra sikeredett szülőkről való leválási kísérlet most következő állomásának sikere mind a térbeli, mind az időbeli távolságnak köszönhetően előre garantált. Kétkedők szerint ne vegyek erre mérget.
És azt még elmondom, hogy Hollandiába nem az a gyerekünk megy, aki az ELTE-n néderlandisztiát tanul, de nem ám. Családi erősségünk a logika.

8 megjegyzés:

  1. Jaj, de élvezetes ezt így olvasni:) Átélni már biztos kevésbé élvezetes:)

    VálaszTörlés
  2. tudod, a kibic esete:o)
    Julcsi, nagyon igyekszem jól látni, örülök neki nagyon-nagyon, szuper lehetőség, én pl. azonnal mennék, csak közben meg úgy félek is.

    VálaszTörlés
  3. Hát, nem unalmas nálatok (sem) :)
    Szerintem ott fog felnőtté válni, mert nem lesz alkalma (valószínűleg) 1 hét múlva repülőre szállni és hazajönni..
    Sok sikert, kitartást mindnyájatoknak :)

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Úgy szeretem olvasni ezeket a csavaros-furfangos mondatokat, öniróniával fűszerezett sorokat, sose fogyj ki belőlük! ;) (Azt hiszem, a családi háttér szerencsére ebben garantáltan segít:))

    (töröltem, mert hosszú gy-t pötyögtem és inkább rossz helyesírásnak érződött, mintsem mellébökésnek, bocsánat)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a sorozatot is szeretem :).

    Remélem hamarosan Zsömiről is hallhatunk!

    VálaszTörlés
  7. lányok, a téma a földön hever nálunk :o)

    VálaszTörlés
  8. Én is lelkesen olcasom a családi történeteidet. A földön heverőket....

    VálaszTörlés