2011. november 13., vasárnap

Pluralitas non est ponenda sine neccesitate

Az utóbbi időben többször is előfordult, hogy fényképeket kellett volna küldenem ide-oda (nem állás-, de interjú, meg ilyenek), s akkor újra bebizonyosodott,  hogy filozófiai elveket a legegyszerűbb gyakorlati példákkal illusztrálni, a hosszas fejtegetés és magyarázat helyett egy jól megválasztott példa telibetalál. 
Úgy van ez, hogy nem vagyok  fotogén és ez nem afféle női szeszély, hogy jajhogyállahajam, hogynézekkitejóég, hanem vállalhatatlanok a fényképeim, nemcsak saját megállapítás, ez van, már csak abban reménykedem, hogy életben egy fokkal jobb vagyok.*
De ezek olyan kötelező jellegű  kérések voltak, nevezzük feltételnek őket, muszáj volt valamit tenni.. És akkor Zoltán elkezdett engem fényképezni, ez nála ilyen sötétségűző cselekvés, valahogy mindig jobb a kedve utána, de ezt nem akarom magamra venni, a lényeg, hogy a 33-ból kiválasztottunk kettőt, bár ő többet, mert szerinte azokon csodásak a fények, és a színek és minden,  az, hogy én azokon legalább három fogyatékossággal bírónak nézek ki, az mellékes. Ezt a kettőt aztán elkezdtem farigcsálni, az egyiken első lépésként derékban elvágtam magam, bőven elég a felsőtest, még sok is, aztán levágtam a gyönyörű hátteret, mert éppen (spontánul, ofkorsz) csipkebogyóért nyúltam, de nem állt jól a mozdulat, így levágtam a bal kezem, aztán mégiscsak inkább a teljes felsőtestem nyaktól lefelé, tehát maradt egy fej, ami sem a korábbi testtel, sem önmagában nem tűnt esztétikusnak, így aztán még a fejemen is vágtam, végül maradt egy... orca. Meg egy fül, némi hajjal.


És akkor ezt a folyamatot én a szükségtelen többlet alkalmazásának tekintvén, tanítanám Occam borotvája címén. A jogdíjakat pedig a szerkesztőségbe kérném.


*nem a számig,csak az orromig ér a kaki, tudjátok

13 megjegyzés:

  1. Teljes az öncsonkítás:o) A maradék azonban valóban vállalható:o)

    VálaszTörlés
  2. A maradékból következtetve a hiányzó rész is vállalható lenne. :) Vállald már el. Vannak Nálad "érdekesebb" arcúak is, csak hogy messzire ne menjek...(elég a tükörig..:))

    VálaszTörlés
  3. Hát te hüle vagy. Nekem van rólad egy nagyon is vállalható fotóm. Már hogy te vállalhatnád, ha akarnád, de úgy sem akarnád, ezért toll a füledbe. Slussz.
    Tessék pózolni a tükör előtt, gyakorolni a zelőnyös pozitúrákat, és ha meglátsz egy fotómasinát azonnal pózba vágod magad akár fotóznak vele, akár nem. Így elkerülhető a kevéssé vállalható képek születése. Vagy pedig létezik a photoshop. :)

    VálaszTörlés
  4. ZM szerint éppen az a baj, hogy próbálok jó képet vágni (a dologhoz), magánban majd egyszer küldök ilyen jól sikerült fotót,rossz napokon gyógyszer!

    VálaszTörlés
  5. Aztán majd 10 év múlva kedvtelve nézegeted, hogy milyen jól is néztél ki akkor. :o)))

    VálaszTörlés
  6. Nehogy azt hidd, hogy csak te vállalod magad nehezen... Ez a vihogós kép, ami fent van rólam, először egész meglepett, mikor megláttam, aztán lassan megbarátkoztam vele. (Nem magamban nevetgéltem, csak a többieket kivágtam. :D) Van olyan kolleginánk, akit hiába győzködök, hogy tegyen már magáról képet a blogjába, mert helyes, kedves, nem hajlandó. Pedig én is készítettem róla jó képet. :)

    Amit most mutatsz magadból, az kifejezetten szép. Hagyd abba a vagdosást! :)

    VálaszTörlés
  7. Ebből a kis maradékból én arra a következtetésre jutottam, hogy szép a fülbevalód :).
    Biztos, hogy vállalható a többi is... szerintem!

    VálaszTörlés
  8. Igen, a fülbevaló határozottan vállalható! És a többi? Talán mutasd meg, és eldöntjük! :o)

    VálaszTörlés
  9. Sztem ZM-nek jó az ízlése..., úgy hogy nyugodtan felvállalhatod a fotóit...:) -esetleg festhetne...???;)

    VálaszTörlés
  10. de mért van csukva a szemed? :D

    VálaszTörlés