Faludy György: A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Aha. Ezt mondom én is. Mi is az a boldogság? És mikor miben találhatni meg?
VálaszTörlésmikor miben
VálaszTörlésés bennem van, de felidézhető?
Hát muszáj, mert valamiben meg kell kapaszkodni olykor.
VálaszTörlésNéhány barátnak írtam már le ezt a verset. Most nekem volt szükségem rá. Köszönöm: Annazugolvasó:)
VálaszTörlés