beállunk mi is a sorba, van már nekünk is feszültségpontunk (nincs vasalt ing, konyhapénz, miegymás), minden párnak van, s bár azt gondoltuk, nekünk sosem lesz, tessék, csak kiderült az igazság.
Nem elég nekem az, hogy ZM vékony, bár ez már önmagában is frusztráló tényező, de ezt megszoktam, ő is engem, ez rendben van, szokás dolga, tudom én, de az, hogy az elmúlt 22 évben, miközben én jelentős alakváltozáso(ko)n mentem át, s itt nem a várandósággal együttjáró testtömegindex növekedésére gondolok, hanem a hétköznapira, amelynek következtében van nekem "kinőttem" és "belefogyok" elnevezésű dobozom, benne nemcsak eltemetett ruhák, de remények és vágyak is, szóval eközben ő nem hízott, nem és nem, dacára a rengeteg mindennek, mivel etettem, sok munka, sok remény, semmi eredmény. Végül azt értem el, hogy néhány hónapja szemrehányóan mutatott egy nadrágot, hogy ő ezt kihízta, főiskolai nadrág, az pedig már 20 éve volt, ugyebár. Így érek én el sikereket.
Na de most, most elkezdtünk együtt diétázni, először is, teljesen dilettáns, volt nagy öröm, hogy elmagyarázhattam neki a tudományt, mert ebben van némi tapasztalatom (számtalanszor sikerült már lefogynom, igen), aztán pedig, hogy keményítő-szénhidrát-fehérje, mert fogalma nincs erről, hogy is van ez, majd az első gyümölcsnap után kijelentette, hogy ez a ciklikusság egyre durvább. És akkor azt, hogy ZM számára a mogyoró univerzális élelmiszer, minden napon bevethető, már ne is említsem. Meg azt sem, hogy úgy jön be a konyhából, hogy én ne aggódjak, nincs már gond a maradék étellel.
De ez még semmi, a feszültségpont a méréskor derült ki, hogy én minimálisat, de inkább semmit, ő másfél kilót (sokat kellett neki ahhoz ennie, hogy így legyen), vörös lepedő ez előttem most, nem beszélhetünk róla, de látni sem bírom a mérleget, mert még tárolja is adatokat, húzódik egy is feszültség köztünk, úgy érzem.
Nem tudom, nem ebből lesznek-e a válóokok.
:))) Ismerős ez, egyébként. A férjemnek az jelenti a fogyókúrát, hogy kihagyja az este 11 órai zsíros kenyeret.
VálaszTörlésKöztünk 14 évig volt állandó feszültségforrás, hogy mindig én voltam a nehezebb, pedig ő evett kb ötször annyit, mint én. Volt éjszakai zsíros kenyér is, igen, és katonaság után egy hónap alatt -16kg, és ez engem nagyon bosszantott.
VálaszTörlésAzért jó, hogy nemcsak nekem voltak ilyen élményeim.:)
Jajj, de nagyon kellettél most ezzel az írással szerény kis életembe... Így már van remény, hogy kibírom a túlóra végéig:)
VálaszTörlésHajrá, Zazi, ne add fel, szurkolok neked:))
(kimaradt a fránya komment-pipálás, csak emiatt duplázok....)
VálaszTörlésNa, én így vagyok a kolleganőmmel. Egész nap, de tényleg, egész nap eszik (mondhatnám fal), kezdi a reggel 4 darab hatalmas szendviccsel meg egy pár kisebb szelet csokival - hogy jól kezdődjön a nap -, majd alig 1 óra ( de lehet hpgy kevesebb) ezt megismétli, majd délben ebéd, amikor is megeszi az összes aznapi adagot mégegyszer, meg sok sok aktíviát - mert az jó az emésztésnek. Pici pausa, majd 2 óra után kezdődim az egész előről, kiegészítve gyümölccsel (met az is kell). Az egész napi kaját hátizsákban hozza. Szegény. Ez alatt - én szemben vele, aki átéli mindezt - délig egyetlen egy falatot sem eszem (csak kávét, azt is egyre lightosabban az epém miatt), délben egy zóna ebéd 1 tálétel, este pedig hol egy-két narancs, vagy nagyon pici maradék.
VálaszTörlésÉs nem hiszitek el, a kolleganőm nincs 55 kiló, én meg ... na nem is mondom, csak annyit hogy nem kevés, de még mennyire nem az.
Megint sikerült jókedvre derítened :o))). A helyzet eléggé ismerős, BÁR valljuk be, a lábtörése óta Zuram is jócskán szedett magára. De akkor is, ő lassabban és kevesebbet mint én. És irigylem ezért a tesztoszteronjukat... minden pasiét.
VálaszTörlés(ma eddig kb 700 kalóriát ettem és éhes vagyok, az asztallapot is elrágnám. Megyek is kötni, legalább mindkét kezem foglalt lesz)
No hát igen, sokaknak ismerős a téma, látom:))
VálaszTörlésNálunk kiegészül egy 18 éves féligférfival, aki aztán tényleg 5 perc alatt kieszi a hűtőt, és semmi, de semmi plusz nincs rajta.
Apukám minden éjjel megiszik fél-egy liter tejet valami édes nasival (keksz, nápolyi, süti, bármi) ez évtizedek óta így megy, és leesik róla a nadrág....
nem tudom, én ezeknek büntetést adnék, nem fair és ezzel még nem mondtam semmit
VálaszTörlésIlonamamzi, neked külön mondom, ez azért nagyon durva!
Vagy alakítsunk klubot, "mitől vékony a párom" címmel...
Köszönöm Mindenkinek: én most könnyesre röhögtem magam.:))))))))))
VálaszTörlésKarácsonykor azt az inget vette fel a férjem, amit az esküvőnkön viselt (10 éve). Ne tudjátok meg, miket morogtam.... Megvan a menyecskeruhám a szekrényben, de nincsenek illúzióim... :P
VálaszTörlésNagyon jót szórakoztam most ezen. :)
VálaszTörlésAmikor nagyon fiatal volt a kapcsolatunk és nagyon szerelmes és féltékeny voltam a szép férjemre... szándékosan ronda ruhákat (női szemmel nem vonzó) vettem neki, nehogy lecsapják a kezemről. :)
És ami a lényeg: szerintem téged így szeret a párod, ahogy vagy.:)
Jól van, hogy így, de azért nyilván ő sem bánná, amit én sem. :o)
VálaszTörlésez az élet egyik legnagyobb igazságtalansága szerintem, hogy vannak akik akármennyit esznek, sose híznak...
VálaszTörlésHát Ritám, tudom, hogy nem ez volt a cél, de engem igen jókedvre hangoltál ezzel az írásoddal! :)
VálaszTörlés(Nálunk mindketten hurcoluk 10-15 kg pluszt, de ez csak engem zavar... Úgyhogy elmegyek ma tornázni! Enni ugyanis kell! Csokit!)
Ne edd magad .Inkább nézz a szemébe és légy büszke.A Tied ez a jóképű vékony pasi aki ráadásul téged akar és nem valami csont kolekciót.
VálaszTörlésMegnézi őket,de vacsizni haza jár és melleted hajtja a fejét álomra,mert benned bízik és hisz még ma is. Akkor is,ha meg változtál az évek alatt,hisz ő is akarta minden gyermeked és csak tőlled nem mástól,mert szeretné,ha Te segítenél őket felnevelni.
Ennyit a vékony jó képű fiatalos pasikról.
Az enyém is tartja a verseny súlyát, pedig soha nem méri magát és minden evő.