Kényelmetlen a gallér, szorít a cipő.
Költözni kéne már, lassan itt az idő.
Öltözni más ruhába, járni más köveken,
Többet adni neki, mint ő nekem.
Vinni magammal, tágas, nagy teraszra,
ha onnan kinéz, fényes lesz az arca.
Ha kinyitja a szekrényt, ott az életem:
„Itt hagynád az egészet? Költöznél velem?”
Gallérom igazgatja, úgy kérdez valamit,
majd egyszer eloldoz, majd jól megszabadít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése