2010. november 30., kedd

A tegnapi napot

a mézeskalácsnak szenteltem, született natúr, csokis és díszített változat is, a magosra már nem futotta sem idő, sem tészta, ám ami késik, nem múlik, tudjuk ezt jól. Ez tehát a klasszikus változat, viszem magammal őket a vásárba, szombaton megyünk a Waldorf iskolába, de a Chrismukkán is ott leszünk, egyszerre két helyen, felette nagy titok ez.


Ez azonban mind semmi, majd mutatom a játékos változatot is, mihelyst lesz időm délután, ígérem.

8 megjegyzés:

  1. Nyami! Én is sütöttem hétvégén, de az messze nem ilyen szép. Miből készíted a díszítő mázt?

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörűen írókáztál! :)))

    VálaszTörlés
  3. Félelmetes látni ezt a tempót, ahogy jössz nap mint nap az újabb áruval. Nagyon jó az összes portékád!

    VálaszTörlés
  4. Ilda: ezek még a szebbek, vannak azonban nem vállalhatóak is! :o(

    Kastanie: nem sok, csak széles a spaletta, inkább és sajnos...

    VálaszTörlés
  5. Szuperül díszítetted. Nálam ez a felteszem, letörlöm, felteszem, letörlöm...míg meg nem unom és úgy hagyom. :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szépek :) lassan nekem is kéne sütni!

    VálaszTörlés
  7. jajj de szépek.
    Én sohasem tudtam ilyen szépeket csinálni (bár nagyon fnomak, de az sem az én érdemem... a barátnőmmel szoktuk sütni, és a tésztát mindig ő hozza... megadta ugyan a receptet, de ha én csinálom nem ugyanolyan)

    VálaszTörlés