a mézeskalácsnak szenteltem, született natúr, csokis és díszített változat is, a magosra már nem futotta sem idő, sem tészta, ám ami késik, nem múlik, tudjuk ezt jól. Ez tehát a klasszikus változat, viszem magammal őket a vásárba, szombaton megyünk a Waldorf iskolába, de a Chrismukkán is ott leszünk, egyszerre két helyen, felette nagy titok ez.
Nyami! Én is sütöttem hétvégén, de az messze nem ilyen szép. Miből készíted a díszítő mázt?
VálaszTörlésTojásfehérje, porcukor!
VálaszTörlésGyönyörűen írókáztál! :)))
VálaszTörlésFélelmetes látni ezt a tempót, ahogy jössz nap mint nap az újabb áruval. Nagyon jó az összes portékád!
VálaszTörlésIlda: ezek még a szebbek, vannak azonban nem vállalhatóak is! :o(
VálaszTörlésKastanie: nem sok, csak széles a spaletta, inkább és sajnos...
Szuperül díszítetted. Nálam ez a felteszem, letörlöm, felteszem, letörlöm...míg meg nem unom és úgy hagyom. :)
VálaszTörlésNagyon szépek :) lassan nekem is kéne sütni!
VálaszTörlésjajj de szépek.
VálaszTörlésÉn sohasem tudtam ilyen szépeket csinálni (bár nagyon fnomak, de az sem az én érdemem... a barátnőmmel szoktuk sütni, és a tésztát mindig ő hozza... megadta ugyan a receptet, de ha én csinálom nem ugyanolyan)