2010. november 23., kedd

Nem mintha lenne


lenne racionalitása, de kórházba menni most nagyon nem szeretnék, a narancsnak van szezonja, ezt hoznának nekem a látogatók, azzal pedig az én orrom telítődött,  hát narancsszüretelő se legyek soha. Illatzsákokat készítettem a nap zárásaként,  rosszabb időpontot elképzelni nem tudok, elfáradt az orrom, ezt éreztem, s ezzel tértem nyugovóra, sokáig kísértett még az illat, nehézkes volt és édes, s reggel nem akartam a narancssárga pólómért sem nyúlni.
Hogy pedig hullazsákba jól záródó zacskóba tettem őket, annak oka nem az a félelem, hogy nekik nem marad illatuk, hanem, hogy nekem lesz. 

10 megjegyzés:

  1. Szenzációs csaj vagy, imádlak olvasni, csodálom a kreativitásod!

    VálaszTörlés
  2. Rita, együtt érzek az orroddal, és ugye nem baj, hogy az együttérzés mellett rettenetesen jól szórakoztam?! :-)

    VálaszTörlés
  3. Dehogy baj, csak az orrom sajnáljátok, minden más egy vicc, ahogy az élet is. :o)

    VálaszTörlés
  4. Rita!
    Te hogyan szárítod a narancsokat? Vagy most ne is emlegessem őket????

    VálaszTörlés
  5. A zsákokba mit tettél? valami illóolajos cuccot?, vagy a fahéj és a narancs adja majd az illatot?

    VálaszTörlés
  6. A narancsot felszeletelem és a fűtőtesten, apránként szárítom, nálunk konvektor van.

    A csomagokban szegfűszeg is van, fahéj is, illóolaj is.

    VálaszTörlés
  7. én nem sajnálom az orrodat sem :-P
    imádom ezeknek az illatát, úgyhogy inkább irigyellek :-P

    VálaszTörlés
  8. hát... nagyon nagy töménységben és sokáig, azért az kimerítő ám!

    VálaszTörlés
  9. Micsoda kis csomagok. Imádom ezeket az illatokat.
    Remélem az orrod mára kiheverte az illatok okozta sokkot...

    VálaszTörlés