Sokáig, majdnem 40 évig hittem azt, hogy a lila és én a tűz-víz vagy éppen a Makó-Jeruzsálem távolságot vagyunk hívatottak megtestesíteni, de belátom, nem is igaz, valami visszafojtott, elnyomott viszony lehetett ez, mely most szárba szökkent, kiderült, hogy szeretem. Ily egyszerű ez.Persze, nem minden árnyalatát, de a padlizsánosat igen-igen, az elfáradt padlizsánosat különösen, én úgy képzelem, egy fáradt nap után, este, amikor locsolom a palántákat, azok felsóhajtanak, lehelnek egy nagyot, akkor van ilyen színük.
A táska születése még mindig a türkizes megrendeléshez köthető, azóta jár a fejemben, festem is becsülettel a textileket, kicsit gyorsabban, mint amennyire készítek belőlük valamit.
Ott van, ahol lenni szokott! :o)
Gyönyörű, de nem komoly egy kicsit???? Talán fáradtan ért oda az energia:))))
VálaszTörlésNekem sem a "színem" a padlizsán. Ám táska, cipő, gyöngy formájában fel sem merül a "nemszínemség", inkább az elegáns jelző villan be róla. :o)
VálaszTörlésDe gyönyörű lett! Bár nekem a monitoromon szürkének látszik, de a tűzés nagyon gyönyörű!!
VálaszTörlésNálam is szürkének látszik, de el tudom képzelni milyen lehet.Szééép!
VálaszTörlésLenne egy kérdésem .Az jó ha a csipke stóla amit Ahamánál tanulunk a harmadik mintaegység után úgy néz ki mint egy gyűrött mosogatórongy?
Mert az én kis vackommal fotóztam, azért, nem tudja kihozni a színeket. :o((
VálaszTörlésCsipke: majd megyek hozzád és jól megnézem!