2010. június 28., hétfő

Padlizsán, ha fáradt

Sokáig, majdnem 40 évig hittem azt, hogy a lila és én a tűz-víz vagy éppen a Makó-Jeruzsálem távolságot vagyunk hívatottak megtestesíteni, de belátom, nem is igaz, valami visszafojtott, elnyomott viszony lehetett ez, mely most szárba szökkent, kiderült, hogy szeretem. Ily egyszerű ez.
Persze, nem minden árnyalatát, de a padlizsánosat igen-igen, az elfáradt padlizsánosat különösen, én úgy képzelem, egy fáradt nap után, este, amikor locsolom a palántákat, azok felsóhajtanak, lehelnek egy nagyot, akkor van ilyen színük.
A táska születése még mindig a türkizes megrendeléshez köthető, azóta jár a fejemben, festem is becsülettel a textileket, kicsit gyorsabban, mint amennyire készítek belőlük valamit.

Ott van, ahol lenni szokott! :o)

5 megjegyzés:

  1. Gyönyörű, de nem komoly egy kicsit???? Talán fáradtan ért oda az energia:))))

    VálaszTörlés
  2. Nekem sem a "színem" a padlizsán. Ám táska, cipő, gyöngy formájában fel sem merül a "nemszínemség", inkább az elegáns jelző villan be róla. :o)

    VálaszTörlés
  3. De gyönyörű lett! Bár nekem a monitoromon szürkének látszik, de a tűzés nagyon gyönyörű!!

    VálaszTörlés
  4. Nálam is szürkének látszik, de el tudom képzelni milyen lehet.Szééép!
    Lenne egy kérdésem .Az jó ha a csipke stóla amit Ahamánál tanulunk a harmadik mintaegység után úgy néz ki mint egy gyűrött mosogatórongy?

    VálaszTörlés
  5. Mert az én kis vackommal fotóztam, azért, nem tudja kihozni a színeket. :o((

    Csipke: majd megyek hozzád és jól megnézem!

    VálaszTörlés