2009. január 25., vasárnap

És mi van, ha nem tetszik?


Mármint az, amit varrtam. Velem (nem tudom, más hogy van vele) ez sokszor előfordul. Valószínűleg emögött is az a hiányosságom fedezhető fel, mint mondjuk a mágneszár behelyezése esetében, vagyis, hogy ezen tevékenységek oly fokú tudatosságot követelnek, amelynek én (reméljük, hogy még) nem vagyok birtokában. Valakinél olvastam, hogy mire leül a gép elé, már minden a fejében van. Na, erről beszélek, nálam ugyanis ötletszerűen, spontánul jelennek meg a varrási rohamok, nem nagyon tudok előre tervezni, aminek természetesen már számtalan "terv" (mondjuk így, legyünk nagyvonalúak) látta-látja kárát.

Ezért fordult elő Helen táskájánál is, hogy menetközben improvizálni kellett, ami önmagában talán még nem baj, de ha nincs megoldási alternatíva, az komolyan felveti azt a kérdést, megfelelő hobbim van-e. Másképp mondom: én megfelelő vagyok-e egy ilyen hobbi számára.

Most az történt, hogy vágytam egy vidám tavaszi quiltre, ezért olyan anyagokat varrtam össze, amit mondjuk egy napsütéses, ragyogó napon biztosan nem tettem volna, mert akkor a fényigényem legalábbis alapállapotban ki lett volna elégítve. Igaz, ezeket is én festettem, de nem erre a kombinációra gondoltam festegetés közben. Legyünk őszínték: akkor sem gondoltam semmire, csak úgy jött.

Összevarrtam, de már akkor is életidegen volt a számomra, hiába, döntő az első pillanat, de én erőszakoskodtam, hogy nem hagyok félbe semmit, kezdjek vele valamit. Akkor elkezdtem nézegetni, mit lehetne belőle kihozni, varrtam rá leveleket, elkezdtem megtűzögetni, hátha segít a kettőnk kapcsolatában. Segített, persze, annak felismerésében, hogy eddig azt hittem, a szabad gépi tűzésben nekem megmászhatatlan falak a girbe-gurba vonalak, ennek ellenére valahogy mindig a spirálok, meg a tekervények vonzottak (ez olyan sokat elárulhat, mint a kézírásunk).
Most viszont azt látom, hogy egy egyenes vonalat sem tudok megvarrni, nagyszerű.

Mit kezdjek én egy olyan darabbal, ami nem tetszik? Először arra gondoltam, hogy majd a varrásbontó, de aztán megoldani akartam a problémát (mert minden jó valamire, csak nem arra, amire először gondoltunk, s amiért létrehoztuk), hogy majd akkor én javítok valamit, nem méltatom a próbálkozásom, én is látom.


Ha most filozófikusan nézném (amit nem tudok), akkor azt mondanám, hogy a fejlődésem része, ne utasítsuk el, hanem fogadjuk el, most ebben a stádiumban vagyok (már egy ideje, ezt azért közbeszúrom), majd visszatekintve milyen jó lesz. Na jó, de mikor?...

És mennyi energiámba telt ez a vacak, ez a fejlődési lépcső...

Így aztán 2009-re a következő (újabb) tervvel gazdagítom az egyébként is terjedelmes listámat: csak meg kéne tanulni valahogy szabadon tűzni. Ja, hogy ez vágy inkább, mint konkrét terv? Hát éppen erről a tudatossági hiányállapotról beszéltem.
Nem tud valaki valamilyen szakirodalmat?

19 megjegyzés:

  1. Ó, Zazi, hát ez nagyon egyszerű, borítékolod és küldöd a címemre:))) Nekem pl. nagyon tetszenek a színei!!

    De most tényleg, én még mindig nem értem (érzem) ezt a spontán varrást... Már magyarázták mások, hogy is csinálják, de el enm tudom képzelni, hogy hosszas tervezés nélkül kezdeném el csattogtatni a gépet:)) Nálam kupacban állnak a különböző tervek mintával, rajzzal, méretekkel, mindennel... Amken aztán persze változtatok, hozzáteszek és elveszek, de akkor is ott a gerince:)

    VálaszTörlés
  2. Én inkább ruhavarrással foglalkozom, de én sem szoktam "terv = szabásminta" nélkül varrni. Még akkor sem ha 100%-ig biztos vagyok benne, hogy jó.Nagyon sokszor van, hogy változtatok az adott darabon, de azt is megtervezem, mérem, szerkesztem...

    VálaszTörlés
  3. Eloszoris tok mindegy hogy nekem tetszik-e, az a kerdes, te hogy erzed.
    En minden varrast kiserletezesnek tekintek, ami neha melle megy. Ha biztosra akar menni az ember, hasznaljon valami `mintat`, vagy csukja be a szemet:-)
    Szoval en reszletekben csinalok majd mindent. Pl mikor keszre varrtam az alapot par napig nezegetem, tetszik-e es ha nem akkor vagok, bontok.
    Ha valami nagyon nem ugy sul el, ahogy akartam, akkor elteszem es par honap mulva eloveszem. Engem kicsit sem zavarnak a felkesz munkak, sokkal inkabb sok `so-so`kesz munka.
    Egyebkent, amit Kato mond is egy megoldas, csereld el, hatha valaki lat benne valamit, amit te nem.
    De ami a legfontosabb! nem ment karba az idod, meg akkor sem, ha az eredmeny nem tetszik, mert tanultal a szinekrol, arrol, hogy ami `tetszik` nem feltetlen jo egyutt, a tuzesrol stb. Es szerintem mikor varrtad jol erezted magad, szoval ugy tunik pozitiv a merleg:-)

    VálaszTörlés
  4. Ha Te nem szereted a szineit, készre varrhatnád és utána befesthetnéd egyben. A tűzése meg tök jó. Ahhoz viszonyítsd hogy nemrég kezdted a szabadgépit.

    VálaszTörlés
  5. "És mi van, ha nem tetszik?"
    Rakd félre és időnként vedd elő. Ha egy idő után sem tetszik, akkor ajándékozd el egy olyannak, aki odavan érte. Nagy örömet szerezhetsz vele.
    Egyébként nem egészen értem, mi bajod vele. Jó a tűzése, szépek az anyagai, a végeredmény pedig jó kis vidám. Pont ezekre a borongós napokra való.

    VálaszTörlés
  6. Pont ezt akartam én is írni, mint Agibo. Én ha valami nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, mindig félrerakom, majd idővel előveszem, s akkor legtöbbször jön valami "világmegváltó" ötlet. No igen, foltvarrásban még nincs nagy tapasztalatom, nyárig csak ruhát varrtam, de tényleg, ha később sem tetszik, ajándékozd el. Aki nem foglalkozik ezzel, az biztos nagyon fog örülni neki. A tervezésről meg csak annyit, hogy a sok szép munkádat látva, talán nem is olyan nagy baj, hogy általában "ötletelsz"...bár én tudnék így ötletelni!! :DDD

    VálaszTörlés
  7. Zaza! NEKEM nagyon tetszik!!!Jó,erre azt mondod,hogy elfogult vagyok,pedig csak őszinte.
    Viszont értem,hogy miről beszélsz.Én a rajzaimmal,a,munkámmal vagyok így.Megrajzolom és nem tetszik.De nincs igazán időm általában félretenni.Ha viszont van,akkor elteszem,néhány nap múlva megnézem és már elmúlt az a rossz érzés és tetszik.Na,néha nem.Akkor újra kell rajzolnom.

    VálaszTörlés
  8. Nekem tetszik, igen, határozottan tetszik! az én hangulatomhoz most épp illik. Szerintem a spontán alakulástól lesz izgalmas, egyedi az alkotás. Én is gyakran varrok így, eddig élveztem. Lehet, hogy ki lehet nőni ezt, nem tudom.
    Lenne egy kérdésem: hogyan festetted az anyagokat? Zsukkával szeretnénk mi is molinót festeni, csak a hogyan-on vacilálunk még. Ha hosszú, írj nyugodtan emailt! Köszi szépen!

    VálaszTörlés
  9. Tudod,mit szeretnék még kérdezni?Ha írnál arról,nagyon érdekel.hogyan csinálod ezt az egész nagy rohanást,utazás egyebek a gyerekek mellett??

    VálaszTörlés
  10. Nekem bejönnek ezek a színek együtt,de ha neked végképp nem ,tényleg ajándékozd el valakinek,vagy valamilyen jótékony akció keretében.Aki nem varr,nem olyan krikikus ám,mint te :-)

    VálaszTörlés
  11. Színeiben, kompozícióban kimondottan jó - szép tavaszias. Szerintem a levelek nem segítettek, sőt nem illenek oda. És hát a tűzés tanulási tervet csak pártolni tudom:) Sok benne a megugrás.
    Amúgy meg vannak nem sikerült dolgok (bár szerintem ez nem az): ahogy Kicsoda írta, kísérletezgetünk... Ld. az én elb...tt gesztenyésemet.
    Bocs, hogy ily durván-gazul, de írtam már a saját blogomban, hogy őszinte akarok lenni, nem pedig "hurráoptimista".

    VálaszTörlés
  12. Tényleg azért varrunk,hogy nekünk tetszedjen a végeredmény.Ahogy Kriszti is mondja,átfestheted utóbb.Kastannal nagyon szép példákat láthatsz erre és lehet belőle valami nagyon más,táska,párna,papucs,tudomisén...

    VálaszTörlés
  13. Minden vélemény JÓ vélemény. Vannak, akik szerintem szeretetből, meg elfogultságból nyilatkoznak; vannak, akiknek esetleg tényleg tetszik a bemutatott kis rémség, és vannak, akik javító szándékú kommentet írnak. Nekem ez az egyveleg nagyon tetszik, mindenki bejegyzéséből tanulok. És ez így jó! :o)))

    VálaszTörlés
  14. Kicsodának külön:Neked miért titkos a blogod? Szimpla kíváncsiság.

    Ildi! Köszönöm! Tényleg.:o)

    VálaszTörlés
  15. Őszintén mondom: nekem tavaszcsináló ez a takaró. Lehet, hogy túl tiri-tarka, hogy koncepció nélküli, de én nagyon is bájosnak találom.

    Egyébként én fejben összerakom előbb a varrni-valót, úgy állok neki. Néha változik, alakul, de az alapkoncepció mindig megvan.

    És valami hülye kényszer, de mindent egyből befejezek, nálam egy UFO sincs!

    VálaszTörlés
  16. Kiprobaltam, hogy nem volt zart es nem tetszett. Oktober korul volt egy tema, ki miert blogol, egyediseg, masolas stb es akkor ugy ereztem, hogy ehhez nem sok kozom van. Amiert, ahogy en varrok, az nekem sokkal szemelyesebb, nem meg egy taska/takaro eloallitasa, hanem kiserletezes es nem ereztem, hogy ez ugy `barkire` tartozik. Zart lett, megkonnyebbultem.

    VálaszTörlés
  17. Már minden elhangzott, én azt az elvet vallom, most már kb. 4 év patchwork után, hogy fő az ha nekem tetszik, amit csinálok, akkor vagyok elégedett. Az már csak ráadás, ha másnak is. Ez persze csak mostanában tisztult így le. Nem vagyok egy "mennyiségi" varró, próbálok minőségre menni, sokszor félreteszem, majd előveszem és akkor 1x csak beugrik, hogyan is tovább. A quiltednél csak a tűzést látom kicsit egyenetlennek, de ez csak gyakorlás kérdése. A Youtube-on vannak rá videók, sőt a Hgv tv-n is azt hiszem. A színek és az összhatás nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  18. Tudod, mi ez? Színterápia. Ma alig volt szín a szemem előtt... Hóvihar, vagy épp kopárság, szél, por, mocsok... (utaztam) Erre megláttam ezt az életvidám darabot! Nehogy még egy rossz szót merészelj szólni róla! Ennek nézegethetőségéért pénzt kellene szedned...

    VálaszTörlés
  19. Én nagyon elfogult vagyok a sárgákkal szemben, semmit sem szeretek annyira,mint a napfényt.A tűzés: nem egy, nem kettő quiltem jutott arra a sorsa, hogy tűzés próba quilt lett. Azaz, már majdnem kész volt, de nem voltam megelégedve a tűzéssel.Hát én ezeken szoktam gyakorolni, mielőtt 'élesben' varrok. És milyen érdekes, ha tudom, hogy soha senkinek nem fogom megmutatni, mindig nagyon szépen sikerülnek!
    De állítom, hogy szükség van ezekre is. És nem érzem, hogy kidobott pénz vagy idő lenne.
    Bocs, ha hosszú voltam.

    VálaszTörlés