Csak hogy helyrebillentsem

ezt a kizökkent világot, amelyben azt hihetnők, hogy nekem minden sikerül és minden egyből sikerül, bár ez messze nem az én gondolatom, de mintha elszaporodott volna a blogban a pozitív bejegyezés, márpedig Isten mentsen ettől, ugyebár, na, mutatom, hogy fél négyzetméter bőrből mit hoztam ki. Ezt így mind. Mind a 15x10 centijével.

Na most, a mintadarabot nem sikerült egy varrással összevarrni, a két varrás viszont véletlenül sem fedi egymást, a rajta lévő virág elcsúszott és még béna is, a felső részt nem sikerült vízszintesen hozzávarrnom az alsóhoz (katt a második képre) és mindezt olyan három hét alatt hoztam össze, tehát nemcsak, hogy elpocsékoltam egy szép darab valódi bőrt, vagyis nemcsak az anyagi kár jelentős, hanem az időtényező is hasonlatosképpen alakult, nekem ebben nagyon sok éjszakám van,  bár ez rajta nem látszik, mondhatnánk, hihetetlen.

És akkor lehetne egy másik fejezetet írni arról is, hogy fél csomag patent és néhány délután alatt megtanultam  patentot beverni, igaz, az legalább már áll, mint a cövek, azt hiszem, ennek a remekműnek ez az egyetlen része, ami az elvárhatóhoz közelít. Használata erősen kétséges, de nem baj, annyi patentot elhasználtam, hogy a maradékot fogom benne tárolni, egymáshoz illő társaság.

És mi van, ha nem tetszik?

Mármint az, amit varrtam. Velem (nem tudom, más hogy van vele) ez sokszor előfordul. Valószínűleg emögött is az a hiányosságom fedezhető fel, mint mondjuk a mágneszár behelyezése esetében, vagyis, hogy ezen tevékenységek oly fokú tudatosságot követelnek, amelynek én (reméljük, hogy még) nem vagyok birtokában. Valakinél olvastam, hogy mire leül a gép elé, már minden a fejében van. Na, erről beszélek, nálam ugyanis ötletszerűen, spontánul jelennek meg a varrási rohamok, nem nagyon tudok előre tervezni, aminek természetesen már számtalan "terv" (mondjuk így, legyünk nagyvonalúak) látta-látja kárát.

Ezért fordult elő Helen táskájánál is, hogy menetközben improvizálni kellett, ami önmagában talán még nem baj, de ha nincs megoldási alternatíva, az komolyan felveti azt a kérdést, megfelelő hobbim van-e. Másképp mondom: én megfelelő vagyok-e egy ilyen hobbi számára.

Most az történt, hogy vágytam egy vidám tavaszi quiltre, ezért olyan anyagokat varrtam össze, amit mondjuk egy napsütéses, ragyogó napon biztosan nem tettem volna, mert akkor a fényigényem legalábbis alapállapotban ki lett volna elégítve. Igaz, ezeket is én festettem, de nem erre a kombinációra gondoltam festegetés közben. Legyünk őszínték: akkor sem gondoltam semmire, csak úgy jött.

Összevarrtam, de már akkor is életidegen volt a számomra, hiába, döntő az első pillanat, de én erőszakoskodtam, hogy nem hagyok félbe semmit, kezdjek vele valamit. Akkor elkezdtem nézegetni, mit lehetne belőle kihozni, varrtam rá leveleket, elkezdtem megtűzögetni, hátha segít a kettőnk kapcsolatában. Segített, persze, annak felismerésében, hogy eddig azt hittem, a szabad gépi tűzésben nekem megmászhatatlan falak a girbe-gurba vonalak, ennek ellenére valahogy mindig a spirálok, meg a tekervények vonzottak (ez olyan sokat elárulhat, mint a kézírásunk).
Most viszont azt látom, hogy egy egyenes vonalat sem tudok megvarrni, nagyszerű.

Mit kezdjek én egy olyan darabbal, ami nem tetszik? Először arra gondoltam, hogy majd a varrásbontó, de aztán megoldani akartam a problémát (mert minden jó valamire, csak nem arra, amire először gondoltunk, s amiért létrehoztuk), hogy majd akkor én javítok valamit, nem méltatom a próbálkozásom, én is látom.


Ha most filozófikusan nézném (amit nem tudok), akkor azt mondanám, hogy a fejlődésem része, ne utasítsuk el, hanem fogadjuk el, most ebben a stádiumban vagyok (már egy ideje, ezt azért közbeszúrom), majd visszatekintve milyen jó lesz. Na jó, de mikor?...

És mennyi energiámba telt ez a vacak, ez a fejlődési lépcső...

Így aztán 2009-re a következő (újabb) tervvel gazdagítom az egyébként is terjedelmes listámat: csak meg kéne tanulni valahogy szabadon tűzni. Ja, hogy ez vágy inkább, mint konkrét terv? Hát éppen erről a tudatossági hiányállapotról beszéltem.
Nem tud valaki valamilyen szakirodalmat?