Fejlődés

Viduljunk együtt, meg okulásul sem rossz, ha meglátjátok, hogyan kezdtem el a szabad gépi tűzést tanulni, amit még most sem tudok profin űzni. De nem adom fel!

1. próbálkozás: hát ez olyan nevetséges, hogy nem is írok semmit...



2. próbálkozás: ez sem jobb, rángatom azt a szegény gépet, azt hittem, gyorsan kell mozgatni az anyagot és gyorsan nyomni a pedált is.


3. próbálkozás: mint Makó Jeruzsálemtől...


4. próbálkozás: akkor is megtanulom...

5. próbálkozás: fény dereng az alagútban, de milyen messze...

Őszíntén meglep a kitartásom, nem vagyok én ilyen, csak ha nagyon szeretnék valamit. Ezek szerint ezt nagyon... de mikor fogom elérni a tökélyt? Mindegy, remélem, ti is nevettetek, mert én (amikor már túl voltam a mérgeskedésen) nagyon jót vidultam.

Most elmegyek Amszterdamba egy kicsit dolgozni, szerdán éjszaka érek haza. Sajnos, most nem csak másokat hallgatok, hanem mások fognak hallgatni engem, így erős aggódásban vagyok...
Ráadásul, amilyen a szerencsém: amikor júniusban voltam, közel voltam a Rijksmuseum-hoz, de nem volt időm. Most időm van, de olyan messze van a szállásom, hogy nem tudom, odaérek-e...
És még valami: megkértem a holland kolléganőmet, keressen már nekem valamilyen kézimunka üzletet. Talált is , elküldte a címeket, belinkelte a honlapokat... megnéztem, mind zárva van hétfőn. Ami tök jó, mert nekem csak hétfőn van szabadidőm. Mit mondjak? Marad a sajt és kakaó mint szuvenír...

Azért a laptop nálam lesz, képben leszek ám, este mindent elolvasok, ez lesz a felüdülés.... :):):)