2008. szeptember 28., vasárnap

itt van az ősz, itt van újra...


... s szép, mint mindig, énnekem.
Ahhoz, hogy a konyhát felmossam, nem szükséges alapvetően csipkebogyó. Ez tény. De tény az is, hogy mennyivel könnyebb abban a konyhában rendet tenni, amelynek ajtaján egy piros színű koszorú lóg... s ez nem csupán a takarítás elodázásáról szól (csak félig), hanem arról a kétségbeesésről, amely vasárnap délután elfogja az ember lányát, vagyis, hogy másnap hétfő, jön a munka, a hétvégén semmi kézzelfogható eredmény nem született mindabból a sok-sok ötletből, amellyel hétközben tele volt a fej, hát legyen valami, ami, ugye, mégis csak...
Barátnő szerint kesze- kusza a végeredmény (mint a csipkebogyó- mondom én), Férj szerint gyönyörű, mint egy töviskoszorú. Hm. Szomorú, én mégis örülök. Férj okos. :)

2 megjegyzés:

  1. Képzeld, én is csináltam a múlt héten egy majdnem ugyanilyet!

    VálaszTörlés
  2. Láttam, Kastanie... Csak a tied szebb, de nem baj, mert a folyamat öröm volt mindkettőnknek. Ez a lényeg.Nekünk a kertben van belőle, minden változatban szeretem (koszorú, tea, lekvár...)

    VálaszTörlés