Hát kérem

Megújulás, minden szinten, s ennek a vizualitásban is tükröződnie kell, remélem, mindenki látja a különbséget. Különben is annyira felgyülemlett már a rengeteg infó a blogomban, hogy ideje volt a lassú autóútról a háromsávos autópályára való váltás... Természetesen nem én követtem el mindezt, hanem segítőtársam, Zsukka. Mondjuk, ez azért eufemisztikus, mert a részemről való segítségnyújtás kimerült a blog kiválasztásában, a többit Zsukka végezte.

Kitöröltem a különféle díjakat is, nem kell, én úgyis tudom, kitől mit kaptam, attól nem leszek én sem jobb, sem rosszabb, hogy minden erre tévedővel tudatom a fantasztikus mivoltomat. :o)

Szerintetek milyen? Látványra (vizualitás), olvashatóságra (praktikum) gondolok.

Egy könyv, sok könyv, több könyv

Ha igaz az (amit egyébként hiszek), hogy az olvasmányválasztásunk sokat elárul rólunk, akkor egy kis vallomás, lehet csemegézni rajtam.

Nem tudom, mi van velem ... fiatalkoromban olyan rendes voltam, elkezdtem egy könyvet, s amíg be nem fejeztem, addig csak azt olvastam, nem kezdtem bele másikba. Most meg... Legalább kettő, de inkább több könyv van a polcomon, és, persze, nem csak úgy vannak. Még nem figyeltem meg, de valószínűleg hangulat, lelkiállapot kérdése, mikor melyiket veszem elő. Persze, csírájában még felfedezhető a gyerekkori szívósság, vagyis, előfordul, hogy egy könyv kizárólagosságot élvez, de most, hogy befejeztem egy ilyet, a következőket olvasom paralell:

1. Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony - még nincs hozzáfűznivalóm, érdekes (ez az a jelző, amelybe minden belefér a későbbi pontosításkor)


2. Popper Péter: Lélek és gyógyítás (Isten ments, hogy bárki összekeverje a Müller Péterrel, a Popper jó és még igazi is, mond komolyat, meg tudományosat, de úgy, hogy értsem)


3. Butler- Bowdon: Pszichológia dióhéjban - botcsinálta amatőröknek, érdeklődőknek, felületeseknek, ennek ellenére igenis érdekes, főleg, mert kiderült, hogy a benne szereplő könyvek jelentős részét eredetiben is olvastam, így már csak azért is érdekes, mások milyennek látják a művet, mit mondanak róla



4. Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja - örök kedvenc, most próba alatt áll, alant látszik, ez mit is jelent, csak annyit mondok, van némi kísértés, hogy dobjam a sarokba és élvezzem is. :o(

5. John Ball: Forró éjszaka - ennek még fotója sincs, olyan régi. Krimi, ez gyengeség? Szerintem nem, én szeretem, de csak a jót, az izgalmast, nem az öldöklőst. Klasszikusok előnyben, Agatha Christie összese a polcunkon, nekem ő az etalon. Ettől függetlenül ez sem rossz, bár más kategória, a belőle készült filmet nagyon el tudom képzelni, Sydney Poitier-rel a főszerepben.


Konklúzió: eklektikus jellem. :o)

Minden kritika az utolsó lap után következik itt.

Könyvajánló

Ha valaki kíváncsi az általam olvasott könyv ajánlatára, mely természetesen tagadhatatlanul a saját stílusomban íródott (rá fogtok ismerni), hát katt ide.

Nagyon nyári

Nyáron vidám, üde darabokat kell hordani, feltéve, hogy elég merészek vagyunk, hogy szakítsunk az obligát, konvencionális és unalmas feketével. Ami télen viszont az egyetlen lehetséges jó választásnak tűnik.
A Meskán!

It's unbelievable using black (boring, button-down and obligatory) bag in the summer! We need bag in fresh colours (like this one) in contrast with the winter ... when our black bags seem to be the only one solution.
You can find and buy it here. :o)

Újabb termékek / New products

Saját családunkból kiindulva azt gondolom, hogy biztos minden nőnek/lánykának rengeteg nélkülözhetetlen (vagy annak tűnő) dologra van szüksége, kezdve az alapfelszerelésnek tartott neszesszertől a pénztárcán át a zsepitartóig... és a tolltartóig. Mert mi ráadásul egy halom tollat (is) cipelünk magunkkal, de sosem találjuk őket, illetve ha mégis, akkor kifogytak. De mi csak cipeljük és cipeljük. Hát.. legalább legyenek egy kupacban, nem igaz?
A termékek megtalálhatóak a Meskán, egészen pontosan itt.

As every woman the members of our family need a lot of things if we go out, e.g. small vanity case, purse, hanky-holder... and we always have a lot of pens, pencils but we never find them, they are somewhere in our bags. :o)
These pencil cases can be the solution, you can find (and buy) here. :o)

Harap utca három alatt...

... megnyílott a Kutyatár! Alias Meska-bolt, amely a szokásos, el nem téveszthető, össze nem keverhető Zazálea néven fut. Részletekhez katt ide. :o)
Az üzlet még csinosítgatás alatt áll, lesz fejléc, meg minden, de nem bírtam tovább, ezzel a minimálprojekttel útjára bocsátottam.

With some products prepared by me I opened my Meska-shop today. It's an online-shop like Etsy full of hand-made products. You can find me (my bags, quilts, wall-hangings, bedspreads ... everthing which you want) here. I am waiting for the orders as well. :o)))

Greenpeace, de nem úgy és nem azzal a céllal

Baby quilt a hivatalos neve, igazi célját nem tudom, az enyémek valahogy enélkül nőttek fel (még egy rendes baby quilt-jük sem volt, na, szép), de belátom, ma minden valamirevaló csemetének kell, hogy legyen, különben pedig milyen remek, ha felkapom a palántát és valamit rá akarok borítani.

Csak hogy meg ne fázzon, amíg a barátnőmet kikísérem.
Vagy mondjuk a kertben, árnyékban, a legnagyobb melegben... kell valami a fűre, ahol aztán békésen eljátszogat a baba.
De az is lehet, hogy az autóban végzi (mármint a baby quilt), a bármikorszükséglehet-féle eszközök egyikeként.

Ideális esetben a csemete nem tud nélküle elaludni.

Az már pedig erősen a képzelet határát feszegeti, hogy a baby quilt tulajdonlása következtében a csemete esztétikailag fejlett és környezettudatos emberré fejlődik/nevelődik/vagy csak egyszerűen: válik.

Már tudom, hol rontottam el a gyereknevelést, szegény lányaink voltak vagy 3-4-5 évesek, mire egy valamirevaló takarót kaptak, ez kérem, nem nevelés.



Az ironikus hang ellenére a takarót én varrtam, méghozzá nagy örömmel, csupa zöldben.

Balatoni nyár

Bár ez túlzás abban az esetben, ha arra asszociál valaki, hogy én most intenzív két napos nyaralásban részesítettem magam vagy esetleg azt gondolná, hogy a nyár egyértelműen 35 fok meleget jelent. Hát egyik sem, de a Balaton mégis igaz. (A 35 fokról annyit, hogy sokatmondó, ha az ember egész napos kertészkedés után meleg halászléra vágyik, amit a lenti képen látható helyen meg is ejtettünk, a leves finom is volt, forró is volt, bónuszként a fenti látványt kaptuk ingyen és bérmentve.)


Van nékünk családi használatban egy nyaralónk Tihanyban (Gödrösön), egy házikó, amely meglehetős mostoha (kerti) körülményeket tudhat magáénak, mert ugyan még mindig mi vagyunk a legközelebb hozzá, de nekünk sincs elég időnk, hogy hétvégente leruccanjunk, arról nem is beszélve, hogy ZM rendszeresen dolgozik hétvégenként is, hála a kötetlen munkaidőnek. (Ellenben a gyerekek óvodás-kisiskolás korában június elején lekötöztünk, majd augusztus végén fel.)

Idén pl. most mentünk először, s bár van egy megbízott, aki nyírja a füvet (hozzáteszem: nem kevés pénzért, ha semmi mást nem csinál, csak a rá bízott mini kertek füveit nyírja, akkor is szép summát tudhat magáénak), mégis... hogy is mondjam? A macsétánk elkopott, mire a kaputól a házig értünk. Két napos, testedzésnek is felfogható kertészkedéssel azért helyrepofoztuk a helyrepofozandót, most olyan nyaralóféle kinézete van, így nem irritálja az 100 milliós, úszómedencés szomszédainkat, akik egyébként 2 méteres tujasorral határolják el magukat, mert biztosan zavarjuk őket. Legalábbis a kert, mert mi magunk aligha.
Némi adalék a gyermeki lélekről: a Legnagyobb lehetett vagy 5 éves, amikor teniszezni tanította a családostul nálunk nyaraló gyerekeket, hát Istenem, éppen a szomszéd medencéje tűnt megfelelő helynek és kihívásnak, hogy az éretlen almákat belecélozzák. Na igen, a tuja akkor még nem nőtt 2 méteresre... és halkan jegyzem meg, hogy népes gyereksereg volt meg rengeteg alma. :o)


Kellett volna before-after képeket készíteni, hogy érezhető legyen a különbség, mindenesetre én hallottam a rózsabokor megkönnyebbült sóhaját, amikor abból a fene iszalagból kiszabadítottam, s nem gondolnám, hogy a többi növény kevésbé érzékeny lelkületű lenne.


És persze, megint elhatároztuk, hogy márpedig idén lemegyünk, legalább egy hosszú hétvégére, aztán mi lesz belőle? Van ugyan fürdőszoba, konyha, TV (és még Balaton is), de azért van hiányossága is a háznak, s mondanám, hogy lehet menni nyaralni, de talán nem mindenki örülne a régi bútoroknak, meg a hegytetőn lévő háznak. Ja igen, és takarítani sem ártana. :o(

Masinéria, kütyü és ha mindez nem elég, még én is

Miután sokadszorra sem tudtam felrakni a kütyüt (hivatalos nevén felső-anyagtovábbítót), végül bevittem az Oktogonra, hogy akkor most mutassák már meg, mert olybá tűnik, sok nekem ez a gép, meghaladja a tudásom, még ezt sem tudom felrakni. Ott aztán kiderült, hogy nem kompetens a kütyü meg a masinériám, a hiba nem bennem van, kaptam másikat, felraktam, működik, oké.

És akkor, hogy helyreálljon az egyensúly, mert ami előtte nem, az most már igen; hát akkor ami előtte igen, az most már nehogy, konkrétan ezt alkottam szabad gépi tűzés címén, a siralmas kategória alsó határát verem, de azt is alulról.


Még jó, hogy vettem egy külön talpat is, masinéria igényeit maximálisan tiszteletben tartva. Amikor még nem volt, akkor már szabadon tűztem az új géppel, minden gond nélkül, ma 3 tűt eltörtem, ZM kérdezte is, hogy ezek Husqvarna tűk-e, ha-ha, nem ért hozzá. Igaz, én sem. :o(

Ez a baby quilt egyébként is olyan, mint az állatorvosi ló, minden van rajta, de most már akkor is megcsinálom jól, de ma estére félreraktam, mert még egy kis olajfolt is került rá, de honnan? Akkor gondoltam, hogy ezt mégsem kellene, de egy rövid mosást még megkockáztattam, hát erre nem kijött belőle?, így aztán folytathatom.

Biztosan nagyon helyre lesz, annak kell lennie. Ha egyszer.

Érték

Vannak rémes napok, meg elviselhetőek, aztán az átlagosak, a semmilyenek, a jók és vannak azok, amelyeken kisebb, emberi léptékű csodák történnek. Vagy mégcsak azok sem, de valamiért így gondolunk rájuk. Nem gondolom, hogy leírva érezhetővé válik, mi is az, amitől ez a mai nap jobb, szebb vagy éppen különlegesebb, talán még a magam számára sem lehet megmagyarázni, de ez jó, meg még az is, hogy nem is kell magyarázni, érezni kell.

Amikor úgy teszel fel valamit a falra, hogy annak ott a helye, holott előtte fél perccel a létezéséről sem tudtál; amikor úgy sikerül valami, olyan gördülékenyen, simán, ahogy jó lenne mindig, csak akkor nem lenne ajándék; amikor találkozol valakivel, akivel...

Mert amikor Edige postán érkezett ajándékát megláttam, hát azért összeszorult a szívem, mennyi munka, nekem címezve, rám gondolva, üzenetértékkel megrakva gazdagon, nem is tudom, már akkor kicsit összezavarodtam, mire föl?, lehetne kérdezni, de én sem tudom a választ, csak odatettem arra a helyre, ami az ő helye és ettől megint otthonosabb lett a ház, nem is értem, csak egyszerűen jó.

Aztán a masinériámmal olyan könnyen varrtam meg az egyik keresztlányomnak, Mírának egy táskát, hogy észre sem vettem, érezhető a különbség a kedvelt régi és a kedvelendő új gép között - öröm ez is.


És ugyan a délután csak egyórásnak tervezett, de estébe folyó laza beszélgetésen nem készült fotó, mert az apparátot mondjuk eszembe sem jutott magammal vinni, de mégis. Ha tudnátok... és tudjátok meg, hogy ráakadt a blogomra egy falumbeli, akiről kiderült, hogy utcabeli is, és néhány igazán illetlennek nevezhető, mert kötelező köröktől mentes levélváltás, meg türelmes várakozás után ma sort kerítettünk a személyes találkozásra. És ha olvasnátok a levelezésünk, meg hallottátok volna a beszélgetésünk, hát van abban valami nagyon mélységesen emberi, amikor nem kell illedelmeskedni, meg jópofiskodni, hanem lehet beszélni rögtön úgy, mintha ezer éve is így ültünk volna az asztal mellett, cseresznyemagot köpködve, meg levendulaszörpöt iszogatva és világot megváltva terveket szőve.

Hát honnan jőnek kérem ezek a napok? És miért csak néha? Tudom, tudom ... hogy értékeljük, de mégis, honnan bukkannak elő csak úgy, minden előzmény nélkül, nem értem. Csak örül a lelkem, hosszú idő után, meg merem kockáztatni, felhőtlenül.

Rólam?

Amit eddig nem tudtatok meg rólam, az valószínűleg nem is érdekes, de azért nekiveselkedem és igyekszem 7 olyan dolgot írni, ami talán még nem derült ki a blogomból. Mammka kérte, neki nem lehet nemet mondani, hát legyen:

- rendetlen vagyok
- feledékeny vagyok
- törekszem mindkettő kiküszöbölésére
- nem szeretek repülni
- de ott lenni már igen
- imádom Ausztriát, 15 éve megyek oda pihenni
- jó könyvet a kertben olvasni, árnyékban, esetleg sütivel... nem rossz

Hihetetlen analízisen mentem át az elmúlt 1 percben, így aztán mélyreható információkkal gazdagíthattalak Benneteket. Szerintem az, hogy mit mondunk el magunkról, önmagában a 8. pont lehet - sokat elárul rólunk, talán többet is, mint az előző hét. :o)

Ilyen nincs is

Ha nem a két szememmel látom, nem hiszem el, hogy létezik (és praktizál) orvos ezzel a névvel:

Dr. Shreck Konstantin

Elképzelem a bemutatkozást... bár ZM azt mondja, higgyem el, nomen est omen. :o)))

Majdnem tutorial

Hónapokkal ezelőtt ígértem Ginának a következő blokk készítésének leírását. A "majdnem" arra vonatkozik, hogy a legutolsó fázisfotó lemaradt, elvégre én csináltam. :o( De ettől függetlenül szerintem érthető, bízom benne.
A blokkot egy táborban tanítottam, majd egy csoporttársam ezt varrta nekem :

1. Két különböző anyag kell hozzá, esetemben ez egy sárga és egy barna.

2. A következőket szabjuk ki a blokkhoz:
- 2-2 darab 9 cm-es négyzet mindkét színből
- 4-4 darab 3,5 x9,5 cm-es csík mindkét színből
- 8-8 darab 3,5 x 7 cm-es csík mindkét színből

3. A négyzeteket átlósan elfelezzük:

4. A 3,5 x 9,5cm-es sárga csíkra merőlegesen ráteszem a 3,5 x 7 cm-es barna csíkot és átlósan levarrom a következőképpen:


5. Minden 3,5 x 9,5 cm-es csíkkal így teszek, majd levágom a sarkokat:

6. Levasalom őket:


7. Ugyanígy járok el a sárga csík másik végénél is, vagyis oda is rávarrom merőlegesen a rövidebb barna csíkot:

8. A felesleges sarkot levágom, majd vasalom a csíkokat.


9. Elkészítem a csík ellentétét, vagyis a negatív változatát:


10. A háromszögeket kettéhajtom, megjelölöm a közepüket:


11. A megvarrt csíkoknak is megjelölöm a közepét, majd a háromszögeket és a csíkokat összeillesztem, összevarrom. Arra figyelek, hogy a háromszög színe és a csík középső részének színe megegyezzen. Ha sárga a háromszögem, akkor ahhoz a sárga közepű csíkot varrom:


12. Értelemszerűen: ha barna a háromszögem, akkor ahhoz a barna közepű csíkot varrom:

13. A kapott háromszögek felesleges sarkait levágom, így teljesen szabályos derékszögű háromszöget kapok:


14. És akkor jön a lyuk, mert itt nem fotóztam, de szerintem mindenki sejti, hogy akkor a kapott háromszögeket kell összerakosgatni, egymás mellett egymás inverzei lesznek, s a végeredmény valami ilyesmi lesz:


Ennél kicsit jobb legyen ám, mert itt a pontos, precíz munkán van a hangsúly, hallod, Zazálea?Nem kell felvágni az új gépeddel, ha még 2 darabot sem tudsz összevarrni, he-he-he...