2013. november 23., szombat

így telnek napjaink

Na. Mára  teljesen elfáradtam, úgy érzem, az év végi hajrát én már abszolváltam, mindenesetre az érzés  megvan, már csak a termékszámot kell mellétenni, mert valahogy a két dolognak nem sikerült még csak részleges fedésben sem lennie.

Szóval, hajrá van, állítólag nem lehet velem értelmesen beszélni, amiből én azt szűrtem le, hoyg ezek szerint az év többi részében meg igenis lehet, akkor meg mire föl a panasz.
A ház természetesen romokban áll, de mivel én is, passzolunk egymáshoz, majd valami ablakmosást azért csinálok. A szentesti vacsorát kiszerveztük, igaz, csak a helyszínt, a főzés - tálalás marad,  mondjuk, izgalmas lesz, mert a helyszín a pizzafutár fogadásán és mikrós ételek melegítésén kívül nem tudom, milyen egyéb konyhai kalandot élt már meg.  Viszont + 1 fős karácsonyunk lesz, ami igazából + 2 lesz, de most ebbe nem mennék bele, szerintem remek lesz.

Idén feltűnően sokat mondogatjuk, hogy a legfontosabb, hogy együtt legyünk - gyanítom, lefordítva ez azt jelenti, hogy nem lesz ajándék. Na jó, a Legnagyobb, aki a Középső szerint karácsonymániás, már hetek óta készül, elnézően mosolygunk rajta.

Én 22-én még egész napos vásárban, de nem szólhatok semmit, mert tavaly (ugyebár) 23-ára esett, mi most 22-re, ha minden évben nyerek egy napot, jól jövök majd ki. Egy darabig. A napokkal nem állok jól, mindig azt hiszem, hoyg több időm van, mint valójában, pedig olyan szépen felcetliztem mindent. Már csak azt kellene nem elfelejteni, hogy letépjem az elmúltat.

Na és a legszebb: állandóan innék. Úgy értem, alkoholt. Ennek az ad tréfás  vonulatot, hogy nem szoktam inni, vizet sem, sajnos, bort soha, sört néha fél pohárral, mely mennyiség egy egész estén át kitart, s noha ezzel a két típussal  az alkoholos skálára vonatkozó fantáziám is kimerült, mégis minden nap felmerül bennem, hoyg nem kellene nekem innom?

Arról még nem is meséltem, hogy mindeközben telefonos ébresztőszolgálatot is vállaltam, a korábban sms-ben érkező időpontban én ébresztem az 1500 km-re lévő Legkisebbet. Szerintem ez tök cuki. Csak ehhez fel kell húznom az ébresztőt, hoyg el ne felejtsem.

8 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szóval csináltam tegnap tojáslikőrt, nagyon tuti lett. Kell a recept? :)

    VálaszTörlés
  3. Nem tehetek róla, de az ilyen plusz fős (jelen esetben a +2) utalásokból én csak egy dologra tudok asszociálni... Kíváncsi vagyok, most bejön-e.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem baba érkezik, ha erre gondolsz, hanem a Legnagyobbunk barátja, akinek az édesanyja Dubai-ban él, szintén velünk lesz, természetesen, de közben velünk lesz a Középső legjobb barátja is, akinek az édesanyja pedig NÉmetországban lesz, szóval, így lesz a +2.
      nem esett volna jól nekünk, ha ők egyedül lettek volna. sztem erről szól a karácsony.

      Törlés
  4. Ijesztő köztünk a hasonlóság, csak ennyit írok... :)) Kivéve, hogy még lövésem sincs, mi lesz karácsonykor, nekem nincs iváskényszerem, ellenben sorozatnézési igen. De nem tudom megvalósítani, mert könyvjavítás közben nem lehet sorozatot nézni, úgyhogy mindegy is...Ja, és jó vagyok "termékszámban". Idén 183 könyvet javítottam, ami szerintem annyira sok, hogy megsajnáltam magam, amiért nem volt egész évben semmi pihenés, és most már úgy dolgozom, mint egy lajhár. Nem tudom, hogy bírom ki év végéig, annyira ki vagyok merülve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljes a kimerültség, ezt értem, nagyon is értem.
      én addig bírom, amíg muszáj, mindig is így volt, kitartok az utolsó pillanatig, na de utána game over, teljes kidőlés van. :(

      a 183, az gombócból is sok ám!

      Törlés
    2. Ugye? :) De szerintem neked nem kell magyaráznom, hogy van az, hogy amikor van munka, akkor muszáj elvállalni...

      Törlés