Elfáradtam a nyártól, a hőségtől, a rengeteg napfénytől (majd visszasírom, de ki tilthatná meg akár a mostani, akár a nyafogós változatot), elfáradtam a megoldhatatlan, vagy annak tűnő feladatoktól, a restanciáimtól, a mások részéről rám nehezedő nyomástól, de attól is, ami állítólag nem nehezedett rám, csak úgy éreztem (röhögnöm kell), de még attól is, amikor türelmesek voltak velem, pedig presszionálniuk kellett volna.
Hű, izé, azért neked se könnyű megfelelni ám! (Hogy mikor nősz presszió alatt, és mikor ikább ne.)
VálaszTörlés:-)
én azt régóta mondogatom, hogy a hiba bennem van.
Törlés