Soha nem gondoltam volna, hogy a testem komoly fegyvertény lehet, de ma a buszon mellém telepedő lány oly rohadt hangosan hallgatta a zenét (a fülébe dugott kábelen keresztül, WTF), hogy bár igyekeztem rosszallóan ránézni (simán visszanézett rezzenéstelen tekintettel), s igyekeztem ezt ráutaló magatartással erősíteni (belehajoltam a képébe), egyszercsak meguntam, s az eredetileg összehúzott testem elengedtem. Éreztem, hogy ráutaló magatartásként fészkelődik és mocorog, de rezzenéstelen tekintetem nekem is van. Adandó alkalommal át is ült a szomszéd ülésre.
Jaj, ez nagyon jó! :-D
VálaszTörlésAzt hiszem...mostmár lehetek én is bátor. Köszönöm Rita!
sajnos, nem jól áll a tűréshatárom, ilyenkor nagyon tudok asszertív lenni. talán túlzottan is?
TörlésJaj, én is ilyen bamba vagyok, mint ez a lány, egyszer rám is úgy kellett rárivallni, hogy húzzam már le a hangerőt, mert az illető nem tud olvasni. Ez vonaton volt. Mea culpa, minden zenét-túl-hangosan-hallgató nevében. :)
VálaszTörlésén ezt úgysem hiszem el, Márta! sztem szeretnéd, h ne haragudjak a leányzóra, de már nem haragszom. ;)
TörlésPedig igaz. :)
TörlésA kedvencem az a(ha jól gondolom Bertha Bulcsú-történet, ami a minep megint feltűnt a fészbúkon. Mint a népmesék: Egy 4 év körüli kisgyerek a villamoson kalimpál a lábával, és rugdossa a szemben ülő idős hölgyet. Ő egy idő után megunja, és megkérdi az anyukát, miért nem szól rá. A naggyon modernül öltözött (ezt az író részletezte is) anyuka úgy válaszol, hogy a pszichológusok szerint nem szabad korlátozni a gyereket, mert felnőttként ez visszaüt. erre az addig unottan rágózó, hosszú hajú fiatalember kiveszi a rágót a szájából, fapofával a nő hajába ragasztja, majd megszólal: Ja, engem is így neveltek. Amikor ezt először olvastam, még órák múlva is felnyerítettem. Jól tetted egyébként. :o))
VálaszTörléshát ezen én is nevetgélek:DDD
Törlés