2012. július 26., csütörtök

Újrakendő

Nem úgy újra, hogy lebontom, kimosom, feltekerem, megkötöm, erre én képtelen vagyok, türelemhiányból fakadóan, hanem úgy újra, hogy végre és megint és hála Istennek.
A Luteának harmadszor álltam neki, de ez az első kész kendőm, ez mindent elmond, először egy közös kötős bulin, fogalmam sincs, hogy kezdtük el, de akkor még ennyire sem voltam járatos a kendőkötésben, mint most, viszont emlékszem, többen csodálkoztunk, ez az érzés most visszajött ennél a harmadiknál. Akkor nem fejeztem be, meg nagyon el sem jutottam semeddig sem, de nem emlékszem, hoyg miért. Másodszor viszont emlékeztem, hogyan kell kezdeni, kötöttem is lelkesen, majd az utolsó chart-nál elfogyott a fonalam. És akkor a türelmem is.


Most viszont (a most-ot úgy kell érteni, hogy legalább6 héttel ezelőtt ) nekiugrottam megint, nagyon világos, pasztellrózsaszín a fonal színe, erre vágytam, nem akartam erős színt. Összességében annyit mondhatok, hogy a Luteát elkezdeni és befejezni nehéz és ez most nem képes beszéd, tényleg az. Nekem. Technikailag. A köztes rész semmi.


 Az nekem külön izgalom volt, hogy a széle hogyan lesz olyan szépségesen hullámzó, mintha azt külön kötöttem volna, pedig nem is.






Egész alakos képek holnap lesznek.

6 megjegyzés:

  1. ezek a csipkekendők olyanok, mint egy álom! ebben a színben aztán pláne... és ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy nekem _ezt_meg_kell_tanulnom.

    VálaszTörlés
  2. Jézusom, nincs ebben némi mazochizmus? Hogy LÁTTAD kötés közben?

    VálaszTörlés
  3. CSODASZÉP! Kár, hogy nem sötét lepedőre blokoltad, mert akkor még jobban látszódnak, de majd akkor holnap fogok elájulni. Gyönyörű, a színe is az.

    VálaszTörlés
  4. Jajistenem, most látom csak!
    Akkor sikerült a széle is! nagyon örülök:)

    VálaszTörlés