Subakutya

A kisZsömi mindjárt 11 hónapos, gyönyörű, nagy kutyává nőtte ki magát, nagy is, de a gyönyörűn van a hangsúly. Nemcsak az utca kedvence, meg a falué, hanem az a helyzet, hogy bárhová megyünk vele, mindenhol középpontban van, dicséretek, bókok, ömlengések, méltatások, elismerések és sok-sok simogatás, mindenki (aki nem ijed a mérettől) szeret hozzáérni a bundájához, beletúrni. És ő is preferálja, mit mondjak. Ez a hőség neki (is) kevésbé jó, de még a vedlést is okosan intézte, most kezdett neki, ügyes, na.

Rengeteget fejlődött és okosodott, például az autóba, ahová az első pár alkalommal be kellett szuszakolni (meg előtte elkapni, mert elfutott, ha meglátta, hogy nyitjuk a csomagtartót*), de még olyan is volt, hogy Zoltán bemászott vele hátra, én rájuk csaptam az ajtót, majd Z. előremászott, szóval, oda most magától, én kinyitom az ajtót és beugrik. Boldogan. Igaz, sokat visszük magunkkal, jó élményként rögzült a dolog. 

úszás utáni hússütögetés Tihanyban a barátjával

a kutya itt nem ér véget, mind vertikálisan, mind horizontálisan folytatódik

mindig boldog 

 ( a slagot szétharapni nem szabad, de legalább ráfeküdni lehet)

a vörös szempillákért,

és a fülekért odavagyunk

 Zoltán egyik este, fűnyírás közben berobbant és azt mondta, hogy jöhet a második.
Ezért most rajta vagyunk a projekten.:)

*kombi autóról van szó, nem kell hívni a négymancsot