Én azért kicsit rossz néven vettem, amikor azzal zártam le egy témát, hogy nemsokára már meg is halunk (ilyen kedélyes témát találtunk a tavaszi estében hazafelé autózva, gyönyörködve, elmélázva) és erre a háznál lévő férfi bólintott, hogy egy szempillantás.
A helyes válasz a követező lett volna: dehogyis, mi sose halunk meg, ha mégis, akkor csakis együtt, és ha muszáj, akkor is csak rengeteg évtized múlva, de szerintem mi inkább sose.
Férfi.
én rapszodikus vagyok ebben, a rengeteg Polcz Alaine könyv, gondolom, befolyásolt valamennyire, a hitem is, ettől függetlenül időnként megrémít és oylan sci-finek érzem ezt a létet, hogy mindezt kívülről nézve milyennek hat?
VálaszTörlésés egy idő után nem a megszokott mederben halad az idő, hanem 40 után exponenciálisan gyorsul, ami nem jó hír, semmiképpen nem az.
Az utóbbi időben én is sokat foglalkozom a kérdéssel - lévén, hogy az elmúlt három héten három rokont temettünk. Eddig én is azt hittem, hogy ez valami tőlem távoli dolog. És igyekszem most drasztikusan változtatni is az életünkön, hogy ne jussanak mindig ilyen dolgok az eszembe. Állandóan féltem mindentől a kislányomat, állandóan rettegek, ha valamit szállító platós kocsi mögött megyünk, ha autóval kel messze menni, ha..., ha... stb. Nem jó ez.
VálaszTörlés