2011. november 8., kedd

Állandó,

már-már kínzó vágyam egy fényképezőgép. Vártam vele sokáig, hoyg talán nem is akarom, van nekem szeszélyem elég, múló szeszélyből még több, óvatosan kell bánni az én vágyaimmal, de azért ez a sok hónap után is permanens vágy szerintem véglegesnek is tekinthető. S míg nem teljesedik be, élek a jelenlegi lehetőségeimmel, hogy aztán megörvendeztessen a kert legkisebb levele, amely pont annyi fényt kapott, amennyi engem boldoggá tett.


2 megjegyzés:

  1. Ismerős érzés, én is folyton vágyom valamire. Legutóbb fotósátorra vágytam, de nagyon (jó gép már van). Aztán megkaptam, de azóta is kicsit parlagon hever, mert időközben rájöttem, hogy ez önmagában nem elég, kell hozzá reflektor is. Arra meg nem vágyom. Ki érti ezt?

    VálaszTörlés